Würzburgi gyűjtemény és a leszármazottak döntése
A második világháború befejezése után a Józsefet eladják testvérei Németországban maradt, és jelenleg a würzburgi Martin von Wagner Múzeum állományát gyarapítja. Az intézmény szakemberei évtizedeken át nem rendelkeztek pontos információkkal a mű holokauszt alatti tulajdonosváltásáról.
Oostdijk kutatása emellett kimutatta, hogy az amszterdami Rijksmúzeumban is található három olyan kép, amely egykor Nijkerk birtokában volt: Caspar Netscher két 1633-as portréja és Gerbrand van den Eeckhout 1673-ban készült festménye.
Nijkerk hét ma élő leszármazottja mindeddig nem nyújtott be hivatalos restitúciós kérelmet sem a Martin von Wagner Múzeumban őrzött Peschel-festményre, sem a holland nemzeti múzeumban lévő műtárgyakra.
Willem Nijkerk nyíltan kifejtette a Het Parool című lapnak a diktátor rezidenciájához fűződő viszonyukat: „Bizar gondolat, hogy egy olyan festmény, amely a nagyszüleimé volt, Hitler rezidenciájában lógott – a valaha élt egyik legszörnyűbb ember lakásában –, és belegondolni, hogy ő ezt a művet annyira szépnek találta. Nem feltétlenül akarom Peschel festményét a falomon látni otthon. Kifejezetten kellemetlen érzés számomra az is, hogy Hitler otthonában feküdt.”
Az unoka megerősítette, hogy amennyiben a kárpótlási eljárás során a család visszakapná a festményt, valószínűleg nem tartanák meg, hanem eladnák az alkotást.
A kép történetét és a tulajdonosi lánc feltárását bemutató friss kutatási eredmények nyomán a nemzetközi szakma figyelme ismét a magángyűjteményekből elrabolt európai műkincsek rendezetlen sorsára irányult – olvasható az Artnews anyagában.
