A túlélés művészete és a védett névsor

1942-től kezdve a náci megszállók több mint százezer holland zsidót hurcoltak haláltáborokba, a túlélés esélye pedig elenyésző volt. Bob Nijkerk, a felesége és három gyermekük azonban elkerülte az azonnali deportálást a megsemmisítő központokba.

Megmenekülésükben meghatározó szerepet játszott Willem Sandberg, az amszterdami Stedelijk Múzeum kurátora, akinek intézményét Nijkerk korábban műtárgykölcsönzésekkel és adományokkal is támogatta. Sandberg közbenjárására a családot felvették egy mintegy 700 fős védett kivétellistára.

A kurátor és a gyűjtő még 1940-ben közösen kereste fel a Stedelijk Múzeum műkincsbunkerét, ahol a holland iparmágnás a feltevések szerint elrejtette kollekciójának legértékesebb darabjait. Ez a kapcsolat és a múzeumi védőháló hónapokig védelmet nyújtott a családnak.

A védettség ellenére a családot előbb a De Schaffelaar kastélyba internálták, majd a westerborki táboron keresztül a mai Csehország területén lévő theresienstadti gettóba hurcolták. A rendkívül nehéz tábori körülmények ellenére a közvetlen családtagok mindvégig együtt maradtak.

A család mind az öt tagja csodával határos módon túlélte a vészkorszakot, mivel 1945-ben a theresienstadti foglyok egy kiválasztott csoportjával vonaton Svájcba szállították őket. Diederik Oostdijk professzor könyve szerint a műgyűjtemény és a múzeumi kapcsolatok közvetve életmentőnek bizonyultak a legkritikusabb pillanatokban.

A háborút követően az elkobzott alkotás nem tért vissza Hollandiába, hanem a würzburgi Martin von Wagner Múzeum állományában bukkant fel újra.