A kérdések között egy 22 éves fiatal férfi arról érdeklődött, miként lehetne kiegyenlíteni a bérviszonyokat az ország különböző térségei között, hogy a fiataloknak ne kelljen más régiókba költözniük a magasabb fizetés reményében.

A felvetés kapcsán szóba került, hogy Békés vármegye földrajzi elhelyezkedése miatt periférikus térségnek számít, és a térség közigazgatási, valamint infrastrukturális szempontból is hosszú ideig elszigetelt volt. A bruttó átlagbér a vármegyében országos összevetésben az utolsó előtti helyen áll, ami összefügg az elvándorlással.

Orbán Viktor válaszában azt mondta: ezért kell jól fizető munkahelyeket a térségbe hozni. Hozzátette, véleménye szerint Magyarországon a jövőben két területen lehet majd a legjobban megélni – ehhez azonban még 8–10 évre van szükség. Az egyik a saját földjén gazdálkodó mezőgazdász, a másik a szakmunkás.

Budapesten már most ez a helyzet. A szakmunkások jobban keresnek, mint a professzorok

– fogalmazott a miniszterelnök.

A kérdések után Orbán Viktor személyes hangvételű gondolatokkal zárta a békéscsabai DPK-gyűlést. Felidézte, hogy 35 éves volt, amikor először megválasztották miniszterelnöknek. „Ennél nagyobb bizalmat nem kaphat az ember, mint amit én akkor kaptam, azóta is azt dolgozom le” – fogalmazott.

Elmondta, hogy megválasztása után felkereste Helmut Kohl akkori német kancellárt, akivel – szavai szerint – már ellenzéki időszakából ismerték egymást. Tanácsot kért tőle, és egy mondatot külön is kiemelt: „Kedves barátom, ne bonyolítsa: ami jó a magánéletben, az jó a politikában, és fordítva. Nem kell összekeverni.”

Orbán hozzátette, hogy ezt az „útravalót” kapta Kohltól, aki 16 évig volt Németország kancellárja, majd megjegyezte: „Én is elég jól húzom.”