Az író különösen közelről ismeri a sakknagymestert: gyerekkora óta figyelemmel kísérte a pályáját, több televíziós interjút készített vele és családjával, később pedig könyvet is írt róla. Kepes neve korábban maga is felmerült lehetséges államfőként, de a Contextus cikke szerint egyértelművé tette, hogyan viszonyul a személyét érintő találgatásokhoz. Polgár Judit esetében viszont támogatóként lépett elő – igaz, nem feltétel nélkül.
Kepes szerint Polgár Judit „tisztessége, okossága, határozottsága” és szilárd jelleme egyaránt alkalmassá tehette volna a tisztségre. Kiemelte pártok felett álló gondolkodását, nemzetközi elismertségét és kivételes pályafutását is. Személyes kapcsolatukról azt írta, hogy a Matt a férfiaknak című könyv készítésekor került igazán közeli barátságba Polgárral és férjével, Font Gusztávval. Éppen ezért lett különösen hangsúlyos, amikor a méltatás után egy határozott „de” következett.
A jelölttel nem volt baja, a sietséggel annál inkább
Kepes András szerint még egy ideiglenesen hivatalba lépő köztársasági elnök sem támaszkodhat kizárólag a parlamenti többségre. Úgy vélte, az államfőnek „elsöprő társadalmi támogatottságra” van szüksége, ha meg akarja őrizni a hitelességét. Ez különösen fontos akkor, ha az új politikai vezetés komolyan gondolja korábbi ígéretét, hogy a meghatározó döntések nem „füstös szivarszobákban”, hanem átlátható módon születnek meg. A felkérés gyorsasága szerinte éppen ezt a vállalást tette próbára.
A folyamat valóban szinte egyik pillanatról a másikra gyorsult fel. Tizenhat ismert közéleti szereplő Polgár Juditot ajánlotta a tisztségre, Magyar Péter pedig már aznap este jelezte, hogy személyesen is támogatja a kezdeményezést. A Tisza politikusai rövidesen felsorakoztak a sakknagymester mögött, miközben a nyilvánosságnak alig maradt ideje más jelöltek megismerésére. Kepes ezért arra figyelmeztetett: „Az elhamarkodott döntés Judit és a támogatói hitelét is rombolja.”
Kepes András több jelöltet és valódi választási helyzetet várt
Az író nem Polgár Judit visszalépését sürgette, és nem is vonta vissza a támogatását. Azt írta, megvárta volna, milyen további nevek kerülnek elő, mert Polgár mellett más kiváló személyeket is el tudott volna képzelni a tisztségben. Szerinte valószínűleg maga a sakknagymester is nyitott lett volna egy ilyen, több résztvevős folyamatra. A kritikájának lényege tehát nem az volt, hogy rossz jelölt került elő, hanem az, hogy egy jó jelölt körül túl hamar alakult ki a befejezett döntés látszata.
A 24.hu beszámolója szerint Kepes mindezek ellenére továbbra is „tiszta szívvel” ajánlotta Polgár Juditot. Megszólalása ezzel kényelmetlen, de fontos kérdést tett fel: elegendő-e egy széles körben tisztelt ember neve ahhoz, hogy a kiválasztás módja is automatikusan hitelessé váljon? Kepes válasza egyértelműen nem volt, hiszen szerinte az ideiglenes államfő társadalmi tekintélyét nem lehet pusztán parlamenti erőből előállítani.
„Megvártam volna, milyen nevek merülnek még fel” – foglalta össze Kepes András, mit hiányolt az államfőjelölés folyamatából.
A figyelmeztetés végül különös súlyt kapott: Polgár Judit még aznap bejelentette, hogy nem vállalja a történelmi felelősséget, Magyar Péter pedig később elismerte a folyamat során elkövetett kommunikációs hibákat. Kepes András kritikája így már nem csupán elvi észrevételként olvasható. Megmutatta azt a politikai csapdát, amelybe egy népszerű jelölt is belekerülhet, ha a támogatása gyorsabban válik kész döntéssé, mint ahogy a társadalmi vita egyáltalán elkezdődhetne.