Kapcsolódó cikk
A választási korrupció mélyen gyökerezik a magyar politikatörténetben, kezdve a 19. századi korteskedések „virsli és sör” politikájától a kádári korszak utáni „krumpliosztásokig”. Míg korábban az élelmiszer volt a klasszikus mozgósítási eszköz, a jelenlegi szociológiai tanulmányok a kliensrendszerek drasztikus eldurvulását mutatják. Ez a technika kísértetiesen emlékeztet a történelmi „pauper-vásárlásokra”, ahol a szegénység vált a hatalom megtartásának legfőbb zálogává.
Dr. Rizsák Ildikó és a nyírbogáti teljhatalom
A film egyik kiemelt helyszíne Nyírbogát, ahol a helyiek Dr. Rizsák Ildikó polgármester és férje, Simon Miklós fideszes képviselő befolyásáról beszélnek. A vádak szerint a polgármester azzal fenyegetheti a betegeket, hogy aki nem a kormánypártra szavaz, annak nem ír fel gyógyszert vagy kiteszik hozzátartozóját az otthonból. A megszólalók szerint még az önrendelkezésre képtelen, demens betegek nevében is a dolgozók tölthetik ki a szavazólapokat.
Kapcsolódó cikk
A rendszerszintű visszaélések részeként említik a „bekísérés” módszerét is, amikor a szervezők a fülkébe is belépnek a választóval. Egy névtelen korábbi főszervező elmondta, hogy a legutóbbi választáson 12 millió forintot kapott a mozgósítás költségeire. „Rábeszéltük őket, megvettük őket, szó szerint” – vallotta be a férfi a korábbi módszereikről beszélve.
Simon Miklós és a sötét suttogás
A filmben megszólaló rendőr szerint a kábítószer-ellenes retorika csak a felszín, a valóságban a hatóságok sokszor csak látszatintézkedéseket folytatnak. „Öt évvel ezelőttig egész jól lehetett dolgozni, azóta csak hazudozunk” – mondta a névtelenséget kérő tisztviselő. A dílereket a választásokig gyakran háborítatlanul hagyják, mert fontos szerepük van a szavazók mozgósításában.
Kapcsolódó cikk
A szavazatvásárlás jelensége már régen túlnőtt a roma közösségek határain, és a teljes vidéki kiszolgáltatottság alapjává vált. Az alkotók szerint az uralomgyakorlás alapja a félelem és a gazdasági függőség fenntartása Északkelet-Magyarországon. A De! akciócsoport most civil őrzőket toboroz, remélve, hogy a nyilvánosság visszatartó erejű lehet a visszaélésekkel szemben.
„Én is osztottam öt kilónként, most ugyanez van, csak nem krumpliban, hanem szavazatonként megy egy tízezer forintos”.
A film rávilágít, hogy a 2026-os választások tisztasága komoly veszélyben lehet, ha a rendszerszintű szavazatvásárlás ilyen méreteket ölt. Az alkotók hangsúlyozzák, hogy a kliensrendszerek felszámolása nélkül a legszegényebb régiókban élők soha nem gyakorolhatják valódi állampolgári jogaikat. A civil megfigyelők toborzása az utolsó remény lehet a választási csalások dokumentálására és megakadályozására.
Kapcsolódó cikk