Az eredmény nem meglepetés annak, aki követte a brit lap munkásságát: a Financial Times már 2017-ben is terjedelmes cikket közölt Orbán Viktor oligarcháiról, részletezve Mészáros Lőrinc felemelkedését a gázszerelőből lett milliárdosig, a felcsúti Pancho Arénát és a kisvasutat, valamint azt, hogy kritikusai szerint Magyarországon putyini mintára ejtették foglyul az államot. Ami 2017-ben riportázs volt, az 2026-ra adatelemzéssé vált – háromszázötvenezer tételen alapuló, számszerűsített bizonyítékká.
Kapcsolódó cikk
A tizenhárom ember összbevétele az Orbán-korszakban közel huszonnyolc milliárd eurót tett ki, ami évi átlagban csaknem kétmilliárd eurót jelent. Összehasonlításképpen: 2005 és 2010 között ugyanők hatszázmillió eurót nyertek összesen. A különbség nem piaci teljesítmény – a lap szerint összefüggés mutatható ki a köztisztségek viselői és a nyertes vállalatok tulajdonosi köre között.
Mészáros Lőrinc a hálózat kulcsfigurája
A Financial Times szerint a tizenhárom oligarcha hálózatának tengelyében Mészáros Lőrinc áll – a többiek jellemzően akkor kezdtek el szárnyalni, amikor kapcsolatba kerültek vele. A belső körhöz tartozik Tiborcz István, Orbán Viktor veje is, aki részben kormányzati megrendelések és részben állami bankok finanszírozása révén lett az ország egyik leggazdagabb embere. Tiborcz ugyan azt állítja, hogy az EU Csalásellenes Hivatala, az OLAF Elios-ügye óta nem indul közpályázaton, de a lap szerint a tények azt mutatják, hogy a miniszterelnökhöz való kötődés önmagában is számottevően növeli a közbeszerzési sikerességet.
Kapcsolódó cikk
A körbe tartozik még Garancsi István, Orbán hegymászótársa, Balásy Gyula, aki a hivatalos reklámpiacot uralja, valamint Szíjj László, aki már több kormányzati személyt is luxusjachtján utaztatott. A hálózatnak egykor tagja volt Simicska Lajos is, aki azonban kegyvesztett lett – birodalma szétesett, legértékesebb vagyonelemeit Mészáros és társai csemegézték ki.
Mészáros Lőrinc köre és a kleptokrácia diagnózisa
Tóth János, a Budapesti Korrupciókutató Központ igazgatója, aki az Európai Bizottság megbízásából is vizsgálta a rendszert, egyetlen szóval írta le a jelenséget: kleptokrácia. Véleménye szerint az elit kirabolja az állami alapokat, visszaélve azzal, hogy nincs valódi jogállam. Farley Mesko, a Sayari kockázatelemző vezérigazgatója az adatokból azt olvassa ki, hogy az állami pályázatokat nemritkán új vagy éppen alvó társaságok nyerték el, és általában szoros kapcsolat mutatható ki a kedvezményezettek és köztisztségek viselői között.
Kapcsolódó cikk
Daniel Freund, a korrupció ellen küzdő német zöld EP-képviselő különösen árulkodónak tartja, hogy a tizenhárom ember kétezertíz óta tizenkét milliárd eurót vett fel uniós pénzből fedezett beruházásokból – ebből hétszázmilliót azután is, hogy az EU már befagyasztotta a támogatások egy részét. Freund szerint ez azt bizonyítja, a rendszer megtalálja a kiskapukat. Az EU pénzeinek befagyasztása tehát nem állította meg a folyamatot, csupán lassította.
Az egyajánlatos közbeszerzések aránya – ahol csak egyetlen induló van – 2023 óta lényegesen romlott, és a nyertes pályázatok hatvankilenc százalékánál fordult elő. A kormány korábban ígéretet tett ennek visszaszorítására, az OLAF szerint azonban a statisztikák a versenyfeltételek súlyos torzulására utalnak.
Tóth János szerint a pánik is közrejátszik az utóbbi időszak számainak romlásában: a Fidesz elveszítheti a választást, így az érintett körök az utolsó pillanatban is igyekeznek teletömni a zsebüket közpénzből. A Financial Times elemzése nem egy elszigetelt leleplezés – kilenc évvel az első nagy cikk után ugyanazokat a neveket, ugyanazt a szerkezetet dokumentálja, most már háromszázötvenezer tételes adatbázisra alapozva.
Kapcsolódó cikk
„Pokollá teszem a napjaikat” – Toroczkai László kíméletlen bosszút ígért Orbánnak és Magyar Péternek