Kapcsolódó cikk
Nagy Ervin neve a Tisza-kormány 55 új államtitkárának vasárnap megjelent névsorában szerepelt a Magyar Közlönyben. A kinevezések május 26-án lépnek hatályba Sulyok Tamás köztársasági elnök döntése alapján.
Amit ígér és ami mögötte van
A bejegyzés rövid, de tartalmas. Nagy Ervin három dolgot ígér: szakmaiságot, szabadságot és a tehetség előtt nyitott teret. Ez az üzenet közvetlenül szemben áll azzal, amit az elmúlt 16 évben a NER kulturális politikájáról lehetett tapasztalni – a Demeter Szilárd-féle ámokfutással, a politikai alapon osztott forrásokkal és a kiskirályságok kiépítésével, amelyeket Kálomista Gábor is szóvá tett visszavonulásakor.
Kapcsolódó cikk
Hogy Nagy Ervin mint kulturális államtitkár valóban képes lesz-e ezt megvalósítani – az NKA és a Nemzeti Filmintézet átvilágítása, a kulturális finanszírozás rendbetétele, az alkotói szabadság helyreállítása mind komoly feladatot jelent –, azt a következő hónapok mutatják meg.
A kulturális élet elvárásai
Nagy Ervin kinevezése a kulturális közegben vegyes reakciókat váltott ki. Sokan üdvözlik, hogy egy valódi művész kerül a tárca élére – szemben a korábbi, politikailag motivált kinevezésekkel. Mások kérdőjeleket fogalmaznak meg: egy színész mennyire tud hatékonyan navigálni a kulturális finanszírozás bürokratikus útvesztőiben, és elegendő-e a jó szándék a rendszeres intézményi reformhoz.
Kapcsolódó cikk
Az elvárások magasak – különösen azok részéről, akik az elmúlt évtizedben kimaradtak az állami kulturális forrásokból, vagy épp a NER kulturális gépezetének ellenállása miatt szorultak a perifériára.
„Legjobb tudásom szerint szolgálom a magyar kulturális életet – szakmai alapon, szabadon, teret adva a tehetségnek és az alkotás szabadságának" – írta Nagy Ervin első posztjában kulturális államtitkárként. A kinevezés május 26-án lép hatályba.
Nagy Ervin első megszólalása reménykeltő – a kultúra értékéről, törékenységéről és a szabadság fontosságáról szóló szavak pontosan azt az irányt jelzik, amire a kulturális élet szereplői vártak. A valódi próba azonban nem a szavakban, hanem a döntésekben lesz: az NKA-botrány utókezelésében, az intézményi átvilágításokban, és abban, hogy ki kap majd forrást és ki nem. Ehhez a Jászai Mari-díj önmagában nem elegendő – de jó kiindulópont.
Kapcsolódó cikk