Kapcsolódó cikk
A médiaviszonyok lehetséges átrendeződéséről Nagy Feró egy szemléletes képpel élt: „Olyan lesz ez most, mint a nyuszi meg a medve, kezükben a listával mennek végig a szerkesztőségeken, kihúzva a szerintük rosszakat a névsorból” – mondta. Ez a félelem nem légből kapott: az elmúlt tizenhat évben pontosan ez a mechanizmus működött a Fidesz irányításával – most azonban Nagy Feró azt érzi, hogy a szerepek felcserélődhetnek.
A választás előtti magabiztosság – és ami utána jött
Az aggodalom különösen éles fényben tűnik fel, ha felidézzük, mit mondott Nagy Feró alig néhány nappal korábban. Amikor a választás eredményének kihirdetése előtt arról kérdezték, izgul-e, határozott nemmel felelt. „Nem, mert én tudom, hogy győzni fogunk. Úgy gondolom, a magyar népnek most már elege van a sok összevissza beszédből, a hazugságokból, és szerintem meg kell nyerni. Ilyen dráma nem történhet Európában” – fogalmazott akkor magabiztosan az énekes. A Tisza Párt április 12-én kétharmados többséget szerzett – és a „dráma”, amelyre Nagy Feró utalt, mégis megtörtént.
Kapcsolódó cikk
Nagy Feró az elmúlt években következetesen a Fidesz egyik legláthatóbb kulturális szövetségese volt. Nyíltan kampányolt a párt mellett, részt vett a DPK-rendezvényeken, és sohasem rejtette véka alá politikai meggyőződését. Ez a következetesség most visszaüt: miközben a rendszer, amelyet támogatott, elveszítette a hatalmát, saját bevételi forrásai is bizonytalanná váltak – legalábbis a saját megítélése szerint.
A gitár, amit még sosem fogott – és a választók, akik gyűlöletből szavaztak
Nagy Feró nemcsak a saját helyzetéről mondott véleményt, hanem a választók döntéséről is. Szerinte sokan nem meggyőződésből, hanem ellenérzésből szavaztak. „Nem lehet úgy szavazni, hogy mindegy ki lesz, csak ne Orbán Viktor legyen” – fogalmazott, hozzátéve, hogy mindez szerinte a gyűlöletkampány következménye. A leendő kormányra is sajátos képpel utalt: a helyzetet úgy írta le, mintha „egy olyan ember ment volna fel a színpadra a közönség elé, aki eddig csak képen látott gitárt, noha most azon kellene játszania úgy, hogy azt elégedetten hallgassa a közönség”.
Kapcsolódó cikk
Ez a hasonlat azonban visszafelé is elsülhet: Nagy Feró maga volt az egyik leghangosabb kulturális szereplő, aki éveken át azt hirdette, hogy a Fidesz rendszere stabil, legyőzhetetlen és a magyarok akaratát képviseli. Most, hogy ez a rendszer elveszítette a választást, a zenész elsősorban azzal foglalkozik, hogy a saját fellépési lehetőségei és médiajelenléte megmarad-e – ami éppen azt mutatja, hogy a kulturális szféra politikai kiszolgáltatottsága valós jelenség volt, csak eddig az ellenkező irányban működött.
Nagy Feró attól tart, hogy kihúzzák a nevét a listákról – de a legfontosabb kérdés az, hogy vajon ő maga észrevette-e, amikor ez másokkal történt az elmúlt tizenhat évben.
Nagy Feró nyilatkozata egyszerre személyes vallomás és egy korszak lenyomata. A zenész, aki a Fidesz rendszerének egyik legláthatóbb kulturális szimbolikus támogatója volt, most először szembesül azzal, amit sokan már régóta tapasztaltak: a kulturális és médiaszereplés politikai feltételekhez kötött. Hogy az új hatalom valóban listákat vezet-e, vagy Nagy Feró aggodalmait a saját lelkiismerete táplálja, az a következő hónapokban derül ki.
Kapcsolódó cikk