„Megdőlt a hit, hogy mindig igaza van" – Orbán Viktor régi frakciótársai most először mondták el, mit gondolnak valójában a mandátumdöntésről és a Fidesz jövőjéről

Orbán Viktor április 25-én bejelentette: nem veszi fel a parlamenti mandátumát, és a „nemzeti oldal újjászervezésére” koncentrál. A döntést a 24.hu négy olyan egykori fideszes politikussal értékeltette, akik a kilencvenes évek parlamentjében ültek a Fidesz padsorán, és régóta ismerik Orbán politikai természetét. Szelényi Zsuzsa, Elek István, Fodor Gábor és Hegedűs István mind egyetértett abban, hogy Orbán jól döntött – a parlamentbe ülő ellenzéki szerepet számára senki sem tudta volna elképzelni. Arra a kérdésre azonban, hogy van-e még politikai jövője a bukott miniszterelnöknek, már egymástól lényegesen eltérő válaszok érkeztek.

Szelényi Zsuzsa, a CEU Demokrácia Intézet kutatója, aki 1990 és 1994 között volt fideszes képviselő, és könyvet is írt a párt történetéről, nem kertelgetett: „Nem lehet elképzelni jelenleg Orbán Viktort abban a helyzetben, hogy ott üljön ellenzéki képviselőként a parlamentben” – mondta. Szerinte Orbán a korábbi vereségeket mindig a párton belüli bizalom helyreállítására használta – de most a körülmények „sokkal nehezebbek, mint bármikor korábban.”

„A megújulás most már nem lesz lehetséges"

Szelényi Zsuzsa a legmesszebbre ment az értékelésben. Szerinte mostanra a Fideszen belül is megdőlt az a hit, hogy Orbán Viktornak mindig igaza van, és hogy ő az „egyetlen létező, örökkévaló lehetőség” a magyar miniszterelnöki posztra. Ez a belső legitimációs alap nélkül a párt megújulása – véleménye szerint – már nem lehetséges. „Irtózatosan nagy kérdésekkel szembesül jelenleg a párt” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a hatalmi harc a párton belül szinte elkerülhetetlen.

Fodor Gábor, aki a kilencvenes években maga is a Fidesz egyik alapítója volt, realistábban ítélte meg a döntést: szerinte egy ilyen mértékű kétharmados vereségnél a parlament politikai szerepe amúgy is csekély lesz, és „nem annak lesz jelentősége, hogy a parlamentben ki van és mit csinál, hanem egyéb politikai folyamatoknak.” A kulcskérdés az, hogy a Fidesz-tábort egy ilyen súlyos vereség után hogyan lehet összetartani – és ez nem a parlamentben fog eldőlni. Fodor egy keserű zárómondatot is hozzátett: „A magyar közéletnek nem jó semmilyen kétharmad. A Fidesz-kétharmad sem volt jó, a Tisza-kétharmad sem jó. Nagyon kellene, hogy legyen egy potens, erős ellenzék Magyarországon.”

DK-szindróma vagy Polgári Körök – mi jön most?

A politikai elemzők és a régi frakciótársak egyaránt azon töprengenek, hogy Orbán visszavonulása a 2002-es mintát követi-e – amikor a vereség után a Polgári Körök mozgalmával újjászervezte a jobboldalt –, vagy az MSZP utáni DK-szindrómának egy fideszes változata következik, amelyben a vereség megtestesítője éppen azzal akadályozza meg a megújulást, hogy a háttérből továbbra is irányít. A válasz legkorábban júniusban, a tisztújító kongresszuson dőlhet el – de lehet, hogy még akkor sem.

Orbán Viktor a Fidesz elnöki posztját megtartja, ha a kongresszus bizalmat szavaz neki. Ez azt jelenti, hogy bár kilép a napi parlamenti politikából, a párt irányítása felett megőrzi a kontrollt – legalábbis egyelőre. Hogy ez valódi megújulást tesz-e lehetővé, vagy éppen azt akadályozza, az az elkövetkező hónapokban derül ki.

„Már nem látom a személyes képességeket benne" – fogalmazott az egyik megkérdezett egykori fideszes, egy mondatban összefoglalva azt, amit sokan gondolnak, de kevesen mernek kimondani Orbán Viktor politikai jövőjéről.

Orbán Viktor mandátumdöntése mögött egyszerre áll stratégiai megfontolás és kényszermegoldás. A régi frakciótársak értékelése rávilágít arra, hogy a bukott miniszterelnök helyzete páratlan a magyar politika történetében: sosem volt még ilyen mértékű vereség, és sosem kellett még ekkora távolságból újraépíteni egy politikai tábort. Hogy a júniusi kongresszus valódi rendszerváltást hoz-e a Fideszen belül, vagy Orbán tovább irányítja a pártot a háttérből, az határozza meg, milyen ellenzék áll szemben a Tisza-kormánnyal a következő négy évben.