Kapcsolódó cikk
A szakértők arra is utaltak, hogy ez a helyzet nem új felismerés: már korábban is leírták, mennyire kockázatos lenne társadalmilag, ha a legtöbb szavazatot szerző oldal nem a legtöbb mandátumot kapná. László Róbert a rendszer természetét úgy jellemezte: „ez egy teljesen abnormális helyzet”, még akkor is, ha 16 éve együtt él vele az ország. A következtetés ugyanakkor nem az, hogy a Fidesz legyőzhetetlen, hanem az, hogy a pálya nem tekinthető fairnek. A cikk kitér egy látványos politikai jelre is: a Fidesz 42 helyen cserélte le a korábbi egyéni jelöltjét. Bódi Mátyás szerint voltak meglepő húzások, mert olyan embereket is levettek, akik hosszú ideje hozták a körzetüket, sőt néha a pártlistánál is jobban teljesítettek. A magyarázat a szöveg szerint az, hogy a Tisza jelöltjei gyakran a politikán kívülről érkeznek, köztiszteletben álló szereplőként, ami éles kontrasztot ad a régóta pozícióban lévő, „öltönyös” politikusokkal szemben.
Kapcsolódó cikk
A körzetek világa ráadásul nem csak arcokról szól, hanem gépezetekről is: mozgósításról, csapatokról, helyi hálózatról. László Róbert a szöveg szerint kiemelte, hogy az egyéni jelölt személye és a köré épített csapat már önmagában döntő tényező lehet, mert ők adják a kampány motorját a terepen. A területi különbségek pedig szélsőségesek: vannak képviselők, akikhez akár száz település is tartozik, ami felveti azt is, mennyire valós az „egyéni képviselet” a gyakorlatban.
A végkövetkeztetés józan és kellemetlen egyszerre: ha a Fidesz-szembeni többség elég nagy, akkor ebben a rendszerben is legyőzhető a kormánypárt, de szoros helyzetben a torzulások akár mindent megfordíthatnak. Ezért a tét nem csupán az, ki hány szavazatot kap, hanem az is, mennyire hatékonyan oszlanak el ezek a szavazatok a körzetekben, és mennyire működik a helyi mozgósítás. A „több voks, kevesebb mandátum” forgatókönyve így nem elméleti játék, hanem egy olyan kockázat, amire a kampánystratégiák már most reagálnak.
Kapcsolódó cikk