A Vidéki prókátor 2024 februárjában változtatta meg a magyar politika menetét: ő volt az, aki egy vidéki irodában reggeli kávéja mellett észrevette a Kúria határozatában, hogy Novák Katalin kegyelmet adott K. Endrének, a bicskei pedofil igazgatót fedező igazgatóhelyettesnek – és elküldte a független sajtónak. A botrány következményei ismertek: lemondott Novák Katalin, Varga Judit és Balog Zoltán, Magyar Péter politikai karrierje elindult, és két év alatt oda jutottunk, hogy a Fidesz elveszítette a hatalmat. Az ügyvéd azóta sem fedte fel a kilétét, de aktívan kommentálja a közélet eseményeit – most Balásy Gyula felajánlásáról szólt.
Kapcsolódó cikk
Balásy Gyula hétfőn jelentette be, hogy közjegyző előtt mondott le négy kommunikációs cégéről és több tízmilliárd forintnyi befektetési jegyéről az állam javára. A Vidéki prókátor erre gyorsan reagált – és nem gratulált. A felajánlást enyhítő körülményként minősítette, amelynek súlyát szerinte az dönti el, hogy „mennyire volt önkéntes, vagyis a körülmények által ki nem kényszerített a felajánlás, illetve, egyszerűbben fogalmazva, hogy mennyire vagy most szarban, amikor megtetted.”
„Elmondod és bizonyítod, hogy kinek kellett visszacsorgatni"
A Vidéki prókátor nem állt meg a minősítésnél – konkrétan megmondta, mi lenne a valódi következő lépés. „Ez még nem vádalku, mert az ott kezdődik, hogy elmondod és bizonyítod, hogy ki(k)nek és mennyit kellett visszacsorgatni. Ha ezt megteszed, tényleg lényegesen javulhatnak a kilátásaid” – írta. Ez az üzenet egyszerre szól Balásy Gyulának és a nyilvánosságnak: a felajánlás gesztus, de a valódi kérdés az, hogy Balásy hajlandó-e megnevezni azokat, akiknek a kommunikációs birodalmából visszajárt a pénz.
Kapcsolódó cikk
Balásy neve az elmúlt évtizedben a Rogán Antal irányítása alatt működő Nemzeti Kommunikációs Hivatal legfőbb kiszolgálójaként vált ismertté: cégei összesen 293,7 milliárd forint értékű állami megbízást nyertek el. A visszacsorgatás kérdése – vagyis hogy ebből mennyit és kinek kellett visszajuttatni politikai szereplőknek – az egyetlen kérdés, amelyre jelenleg sem a hatóságok, sem a nyilvánosság nem ismeri a választ.
Schadl, Tóni, Ádám, Barbara – és a béka ülepe
A Vidéki prókátor a Schadl-ügyre is kitért – és a párhuzam nem véletlenszerű. Szerinte már nincs sok értelme annak, hogy Schadl György „magában tartsa mindazt, amit Tóniról, Ádámról és Barbaráról tud. A kollégái már amúgy is rohadt hálásak lesznek neki az államosításért.” A mondat konkrét nevekre utal: a „Tóni”, „Ádám” és „Barbara” azonosítása a szövegkörnyezetből nem egyértelmű, de a végrehajtói szféra ismerői számára valószínűleg beazonosítható.
Kapcsolódó cikk
A végrehajtói kar sorsát a Vidéki prókátor megpecsételtnek látja. Szerinte az MBVK „megbukott a tisztesség és a törvényesség vizsgáján, ami miatt a végrehajtókba vetett közbizalom szintje jelenleg a béka ülepe alatt van.” Hozzátette: a végrehajtás állami feladat, ezért állami kézbe kell venni, a végrehajtók fizetését a mindenkori bírói fizetések alatt kell megállapítani – és mindezért Schadl Györgyöt, Völner Pált és Varga Juditot tette felelőssé.
A Vidéki prókátor Balásy Gyulának egyetlen mondatban fogalmazta meg, mi az igazi tét: nem az, hogy visszaadja a cégeit, hanem az, hogy megnevezi, kinek és mennyit kellett visszacsorgatni belőlük.
A névtelen ügyvéd megszólalása azért különösen súlyos, mert nem politikustól, nem jogásztól és nem aktivistától érkezik – hanem attól az embertől, aki két évvel ezelőtt egyetlen e-maillel elindított egy folyamatot, amely végül a Fidesz kétharmados vereségébe torkollt. A Vidéki prókátor akkor is látta a lényeget, amikor mindenki más elnézte. Most azt mondja: Balásy Gyula felajánlása fontos lépés, de a valódi elszámoltatáshoz nem elég – és ahhoz, hogy elég legyen, néveket és számokat kell az asztalra tenni.
Kapcsolódó cikk