Kapcsolódó cikk

Az elmúlt napokban és hetekben több ellenzéki egyéni jelölt döntött úgy, hogy nem indul az áprilisi választáson. A jobbikos Lukács László György Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, a szintén jobbikos Földi István a mátészalkai körzetben, Kopping Rita a DK színeiben Kecskeméten, Staudt Máté és Balogh Ferenc jobbikos jelöltek szintén visszaléptek – utóbbi a tatabányai körzetben. A függetlenként induló Berki Sándor Nógrád megyéből szintén visszavonult, videóüzenetben közölve döntését.

Hadházy Ákos az egyetlen igazi tényező

László Róbert szerint a visszalépések az adott választókerületi győzelmi esélyek szempontjából valójában nem relevánsak, és nem befolyásolják a tényleges verseny kimenetelét. Budapesten mind a tizenhat választókerületben a Tisza Párt egyéni jelöltjének győzelmére lehet számítani – és ebben a képben a beágyazott, régi ellenzéki jelöltek, mint Tordai Bence, Kunhalmi Ágnes, Hiller István vagy Csárdi Antal lényegében nem számítanak. „Hadházy Ákos az egyetlen, aki az egyéni mandátum sorsában még tényező lehet, az összes többi jelölt biztosan nem” – fogalmazott a szakértő.

Kapcsolódó cikk

Ahol viszont a régi ellenzéki jelöltek mégis árthatnak a Tiszának, az a töredékszavazatok mechanizmusa. Ha az inkumbens jelöltek elveszik a szavazatok egy részét, az szűkíti az első és második helyezett közötti különbséget, ami gyengíti a győzteskompenzáció hatékonyságát. „Ez összességében egy országos listás mandátum mínuszt jelenthet a Tiszának” – mutatott rá László Róbert.

Böcskei Balázs: a tömegek bölcsessége dönt

Böcskei Balázs politikai elemző ennél is visszafogottabban értékeli a visszalépések súlyát. Szerinte nem várható olyan tömeges visszalépési hullám, amely bármelyik párt listaállítási feltételeit veszélyeztetné. A közvélemény szempontjából a visszalépések szinte láthatatlanok: „Nagyon kevés állampolgár van, aki értesült volna egyáltalán a visszalépésekről, illetve tudná, hogy ki és miért lépett vissza” – mondta az elemző. A politikailag aktív szavazók körében ez ugyan izgatottságot kelthet, a választópolgárok zöme azonban nem tájékozódik ezekről – és ha mégis, korlátozott mértékben befolyásolja ez a döntéseit.

Kapcsolódó cikk

Böcskei szerint a tömegek bölcsessége érvényesül: a szavazók azokra a jelöltekre adják majd a voksukat, akiket eleve esélyesebbnek látnak az egyéni körzetben – és ebben a döntésben nem a jelölt lokális beágyazottsága, hanem a jelölő párt nagysága és esélyessége a meghatározó tényező. Az elmúlt évtizedek kampányai megtanították az ellenzéki szavazókat arra, hogy az egyéni választókerületek szintjén dől el a meccs – ahol ma kizárólag a Tisza és a Fidesz rúg labdába.

A visszalépési hullám valódi tétje: egy elveszett listás mandátum

A legtöbb visszalépő a Jobbik soraiból kerül ki – egy olyan pártból, amely eleve nem tudta megugrani az országos listaállításhoz szükséges küszöböt, és amelynek jelöltjei így eleve korlátozott mozgástérrel bírtak. A nyilvánosan kommunikált visszalépések egy része kifejezetten taktikai jellegű: a kieső jelöltek esetenként útmutatással is ellátták szavazóikat arra vonatkozóan, kit érdemes támogatniuk. A száz és hat egyéni választókerület közül a legtöbbhöz – harmincöt körzethez – hat jelölt van bejelentve, huszonkilencben öt fő indul. A legtöbb jelölt Borsod-Abaúj-Zemplén megye harmadik és ötödik körzetében van, egyenként tíz-tíz fő, a legkevesebb pedig Hajdú-Bihar hatodik számú körzetében, ahol mindössze négyen szállnak versenybe.

A visszalépések nagy csinnadrattával zajlanak, de a végeredményt legfeljebb egyetlen listás mandátum erejéig befolyásolhatják – ez pedig a választás nagy képében eltörpülő tétel.

Mindez egy szélesebb politikatörténeti mintázatba illeszkedik: a fragmentált magyar ellenzék koordinációs kísérletei 2014 óta visszatérő dilemmát jelentenek, és a visszalépések intézménye minden ciklusban újra előkerül mint az erők összpontosításának eszköze. A mostani hullám azonban más talajon zajlik: a Tisza Párt megjelenésével az ellenzéki tér erőviszonyai alapvetően átrendeződtek, és a kisebb pártok számára az egyetlen racionális választás sokszor éppen az, hogy félreállnak – nem feltétlenül az ellenzéki összefogás romantikus eszméje, hanem a puszta matematika miatt.

Kapcsolódó cikk