A Balkon: Zsótér Sándor illúzióháza
Jean Genet-t kevesen ismerik Magyarországon. A Balkon előadást (Bognár Róbert fordításában: Az Erkély) még kevesebben. Genet műve egyáltalán nem érdemeli meg, hogy húszévekre a fiók alján pihenjen, érintetlenül.

Címke
A Pálla Orsolya legfrissebb cikkei a Contextuson.
Jean Genet-t kevesen ismerik Magyarországon. A Balkon előadást (Bognár Róbert fordításában: Az Erkély) még kevesebben. Genet műve egyáltalán nem érdemeli meg, hogy húszévekre a fiók alján pihenjen, érintetlenül.

A Pintér Béla és Társulata előadásokra szinte lehetetlen jegyet kapni. Hogy mi ennek az oka? Pintér Béla a legismertebb kortárs magyar drámaíró, aki olyan szüzsék köré épít történeteket, amikre ma mindenki kíváncsi: politika, korrupció, rasszizmus, kirekesztés stb. Olyan folyton telt házas darabokról beszélünk, amikről mindenki ódákat zeng, így nem csoda, hogy hatalmas elvárásokkal ültem be a Szívszakadtig című előadásukra.

Csúnya világban élünk. Csúnya emberekkel vagyunk körülvéve. Mi is csúnyák vagyunk, kívül-belül. Ha ezekkel nem lennél tisztában, hát a soliloquor verseit olvasva egészen biztosan tudatosul benned. Nézz körbe és nézz magadba – ez a kötet előrevetített tanulsága.

William Shakespeare királydrámái annyira menők (és egyesek szerint örök értékűek), hogy Friedrich Dürrenmatt is úgy vélte, 1968-ban is érdemes a János király szövegéhez nyúlni. A saját, 20. századi körülményeihez alakította azt – így lett Shakespeare tragédiájából egy politikai komédia. Ezt a néhány évtizeddel ezelőtt született művet vette elő a Szegedi Nemzeti Színház, és próbálta újra átdolgozni. Egy biztos: Keszég László János királya messze áll mindkét említett etalon-drámától és azok koncepciójától.
Forgács Péter nem kis fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött, hogy Nádas Péter Saját halál című elbeszéléséből készít filmet. A történet maga páratlan, de annak filmvászonra való adaptálása hatalmas kihívás. A film rendezőjének többé-kevésbé sikerült eleget tennie a nézők elvárásainak. Gyakorlatilag, ha elcsípünk egy vetítést, egy két órán át húzódó, soha véget nem érő önanalízist láthatunk és hallhatunk.

Beaumarchais hasonló címet viselő drámája nyomán született a Nemzeti Színház idei második bemutatója: a Figaro házassága avagy egy őrült nap emléke. Mivel egy 18. században íródott, akkor is játszódó történetről van szó (ami ráadásul operaként vált ismertté!), jogosak lehetnek a fenntartások, amikkel beülünk a nézőtérre: biztos hosszú lesz, vontatott lesz, és erőltetett humorú.
