A titkosszolgálati akció és a letartóztatások hulláma
Amint a királyi ügyészség kezébe kerültek az írásos bizonyítékok, a rendőri szervek és a titkosszolgálati apparátus azonnal megkezdte a hajszát. A nyomozások során nemcsak az elsődleges gyanúsítottakat tartóztatták le, hanem a velük kapcsolatban álló nyomdászokat, terjesztőket és pénzügyi támogatókat is felkutatták. Az államvédelem célja nem egyszerűen az egyedi elkövetők elfogása volt, hanem a szervezkedések mögött álló teljes struktúra felszámolása.
A letartóztatási hullámok során lefoglalt iratanyagok, magánlevelek és kódkönyvek döntő bizonyítási eszközként szolgáltak a bíróság előtt. Az elfogott vádlottak jelentős része a mentelmi jogára vagy a sajtószabadságra próbált hivatkozni, azonban az uralkodó méltósága és a dualista államrend védelme minden egyéb jogi megfontolást felülírt.
A hatóságok a legszigorúbb büntetőjogi kategóriákat alkalmazták a szervezkedőkkel szemben, elvágva a politikai ellenállás minden legális és illegális csatornáját. Az elfogott szereplők kihallgatása során újabb és újabb nevek kerültek felszínre, ami a megtorló apparátus kiterjesztéséhez vezetett. Az elfogott szervezkedők sorsát végül az 1878. évi V. törvénycikk, a Csemegi-kódex szigorú passzusai pecsételték meg. A törvénykönyv olyan büntetési tételeket tartalmazott, amelyek azonnal elvágták az ellenállás útját.
