A Kossuth-mítosztól az orosz szövetségig
Csunderlik Péter történész a fórumon arról beszélt, hogy az ellenzékbe szorult korábbi miniszterelnök személyi kultusza nagyrészt arra épült, hogy az akkori kormánypárt történészei a történelmet romantikus küzdelemként értelmezték. Ebben a felosztásban a magyar érdekeket kizárólag a szuverenisták védték meg, miközben a politikai ellenfeleket idegen hatalmakat kiszolgáló erőként bélyegezték meg, ám Orbán Viktor a választási vereség után már a saját közösségén belüli ellenállással és vizsgálatokkal néz szembe, amire reagálva a Fidesz oldalán indítottak adatbázist, mondván: „mindenkinek tudnia kell, kik azok, akik ezt irányítják, és kik azok, akik ebben részt vesznek. Semmi nem maradhat titokban, ők sem maradhatnak árnyékban.”
A történész értékelése szerint ebben a keretben Orbán Viktor éveken át lubickolt abban a szerepben, hogy ő a modern kori Kossuth Lajos, aki folyamatos függetlenségi harcot vív Brüsszel központjával szemben. Ez az elképzelés azonban a történész szerint végül tarthatatlanná vált.
Ahogy korábban beszámoltunk róla, az 1956-os forradalom kutatásának intézményi hátterét éveken át szisztematikusan bontotta le a korábbi hatalom. Ennek a folyamatnak a részeként az 1956-os forradalom köré épített hivatalos narratíva is szétesett. Míg a volt miniszterelnök 1989-ben Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén még szovjetellenes szabadságharcosként szerzett országos ismertséget, az utóbbi években Vlagyimir Putyin informális partnereként lépett fel, a kormányzati kommunikációban pedig Brüsszel lépett a hajdani Moszkva helyére. Magyar Péter a parlamentben később nyíltan fel is rótta, hogy a volt kormányfő aprópénzre váltotta az 1989-es örökséget. Csunderlik Péter szerint az igazi történelmi párhuzamot nem 1989 jelentette, hanem a dualizmus idejére visszanyúló Steindl Imre Program és annak szimbolikus tere.
