A dualizmus logikája és a Kossuth tér átalakítása
Csunderlik Péter elemzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy a NER intézményi berendezkedése nem a rendszerváltáshoz, hanem a kiegyezés utáni Tisza István-korszakhoz hasonlított. Abban az időszakban a közigazgatást uraló akkori kormánypárt úgy alakította a választási kereteket és a körzeteket, hogy az ellenzéki választók többsége ellenére is garantálni tudja a parlamenti többséget.
A szakember emlékeztetett, hogy a volt miniszterelnök már a kilencvenes években Tisza Istvánt választotta történelmi igazodási pontnak. Ennek az ideológiának a fizikai megnyilvánulása volt a budapesti Kossuth tér szimbolikus átrendezése a Steindl Imre Program részeként.
A tér átalakításának előzményeként az Országgyűlés Hivatala kezdeményezte a Károlyi Mihály-szobor bontását, amelyet a Fővárosi Közgyűlés döntése után Siófokra szállítottak. Ezt követően 2014 júniusában avatták fel Tisza István újjáépített emlékművét a Parlament mellett, megteremtve a korszak szimbolikus terét. Az ilyen politikai névsorok és szimbolikus megbélyegzések hátteréről Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos felidézte: „Elég hosszú ideje vagyok hivatalban, és nemcsak most, hanem már a korábbi, adatvédelmi biztosi időszakomban is felmerültek különböző listázások. Történelmileg ebben az országban többféle listázás történt: listázták a kommunistákat, a zsidókat, a melegeket, a kulákokat.” A szimbolikus térfoglalás mellett a választás előtt bemutatott A szavazat ára című dokumentumfilm is alapjaiban rengette meg a korábbi kormánypárt pozícióit.
