A műhely eltűnt, a teljesítmény megmaradt
Rainer M. János a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal polgári tagozatát kapta meg, amely a magyar kitüntetési rendszer egyik legmagasabb fokozata. A Magyar Közlönyben megjelent határozat a huszadik századi magyar történelem, különösen 1956 és a kommunista diktatúra kutatásáért, valamint oktatói munkájáért adta az elismerést. A jogi időzítés különös: a határozatot augusztus 17-én még Forsthoffer Ágnes írta alá ideiglenes államfőként, Magyar Péter pedig másnap ellenjegyezte. A díjat augusztus 20-án már Baka András köztársasági elnök, a miniszterelnök és a házelnök adta át az Országházban.
A néhány soros laudációból kimaradt az intézménytörténet. A Contextus már 2019-ben beszámolt róla, hogy az 1956-os Intézetet kivették az Országos Széchényi Könyvtárból és a Veritasba olvasztották. Ez volt a hosszú leépítés utolsó állami állomása. Az első Orbán-kormány 1998-ban megvonta a műhely támogatását; 2011-ben megszüntették az önálló közalapítványt, 2012-től az OSZK egyik osztályaként működött tovább, majd 2019-ben ezt a keretet is felszámolták.
A műhely éppen azzal került szembe a kormányzati emlékezetpolitikával, hogy nem ünnepi legendákat gyártott: levéltári forrásokból, életútinterjúkból és vitatható történelmi döntésekből dolgozott.
Rainer az intézet alapító tagja, 1999 és 2011 között főigazgatója, később az OSZK-ban működő osztály vezetője volt. A Veritasba már nem ment át. A döntést azzal magyarázta, hogy a kormány felügyelete alatt álló intézetben nem látta biztosítottnak a kutatás szabadságát. A beolvasztáskor röviden lezárta a korszakot: „Ez a történet itt és most véget ér.”
Egy érdemrend nem építi vissza az intézetet
A kutatók 2019 után alapítványi formában, iroda és stabil állami háttér nélkül még öt évig fenntartották azt, amit Rainer később „intézetnek a magasban” nevezett. A projektet 2024 végén fejezték be, miután elfogytak az anyagi és szellemi forrásai. Maga az alapítvány megmaradt, de már csak egy régóta készülő kiadvány megjelentetését segíti. A név tehát túlélte az intézményt, a kutatói műhely nem.
Rainer a 2026-os választás után azt mondta: „Indulat van bennem, revansvágy nincs.” A Válasz Online-nak adott interjúban azt is világossá tette, hogy az 1956-os Intézetet már nem lehet egyszerűen visszaállítani, és hibának tartaná, ha az új hatalom a korábbi helyére csak egy másik hivatalos történelmi kánont építene.
Kapcsolódó cikk
Az érdemrend így egyszerre elégtétel és figyelmeztetés. Nem ugyanaz a kormány tüntette ki Rainert, amely felszámolta a műhelyét; a 2026-os hatalomváltás nélkül ez a gesztus aligha lenne érthető. Az állam azonban jogilag ugyanaz az állam, és most elismeri annak a munkának a maradandó értékét, amely mögül korábban kivonult. A kitüntetés nem adja vissza a szétszóródott közösséget, az elveszett éveket vagy a kutatás intézményi folytonosságát. Egy medál képes korrigálni a hivatalos gesztust; tudományos műhelyt azonban nem lehet szalagból és zománcból újra összerakni.
