Az 1993-as önvallomás és az irattári ellentmondás
Csurka István a rendszerváltás után, a Magyar Fórum 1993. július 1-jei számában, Átvilágítás címmel publikált egy írást az állambiztonsági múltjáról. A politikus ebben felidézte, hogy az 1956-os forradalom alatti tevékenysége miatt 1957 márciusában elfogták, majd a kistarcsai internálótáborba szállították.
Az akkori elbeszélése szerint a szabadulása érdekében írta alá a beszervezési nyilatkozatot az internálás körülményei között. Egyúttal határozottan leszögezte, hogy a nyilatkozat ellenére a valóságban soha senkiről nem adott jelentést a hatóságoknak.
A most közzétett 6-os karton azonban szöges ellentétben állhat ezzel az állítással, hiszen az M-dosszié jelölése a szakmai szabályok szerint a beérkezett jelentések gyűjtőhelyét jelentette. A Cívishír összefoglalója szerint a munkadosszié iktatószáma levéltári értelmezésben arra utal, hogy a beszervezett személytől konkrét jelentések keletkeztek.
Ráadásul a dokumentum átadási rovatában nem szakadt meg az adminisztráció az 1957-es évvel. A rubrikákban jóval későbbi, 1963-as és 1964-es dátumozású adminisztratív bejegyzések is találhatók a kezelő tisztek részéről.
A nyilvántartási adatok fennmaradása így éles feszültséget teremt a politikus saját narratívája és a bürokratikus papírnyomok között. A levéltári iratanyag értelmezése azonban különleges forráskritikai szempontokat követel meg.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatói szerint a bürokrácia működése miatt még a 6-os karton léte sem jelent automatikus vádat. Milyen rejtett adminisztrációs okokból állíthatott ki fiktív lapokat a diktatúra apparátusa?
