A bénító önmarcangolás helyett az azonnali közösségépítést sürgette az EP-képviselő

A kudarcok hosszas és fájdalmas elemzése helyett a gyors talpra állást szorgalmazta a jelenlévő párttagok számára. Deutsch Tamás a beszédében hangsúlyozta, hogy szerinte az „önmarcangolás még véletlenül sem önvizsgálat”, mert ez a fajta folyamatos belső vívódás csak teljesen megbénítja a szervezetet abban a kritikus időszakban, amikor éppen a határozott közösségépítés ideje lenne itt. A gyors cselekvés és a sorok rendezésének sürgetése egyértelműen arra utal, hogy a pártvezetés mindenáron szeretné elkerülni a véget nem érő, morális válságot okozó belső vitákat. A politikus a kulturális és ideológiai harcok fontosságát is újra előtérbe helyezte a kongresszusi felszólalásának legvégén. Kijelentette, hogy a politikai formációjuk jelenleg is 3,7 millió olyan embert képvisel az országban, „akik nemet mondtak a genderre”, és ennek szellemében a jövőben sem fogják beengedni a különböző genderérzékenyítőket a magyar oktatási intézményekbe. A hagyományos, megosztó kulturális témákhoz való azonnali visszatérés egy elkeseredett kísérlet lehet a szétesőben lévő szavazóbázis gyors és hatékony újraegyesítésére a nehéz időkben.

A kormánypárti politikus a harci szellem felébresztésével zárta a kongresszusi értékelését

A veterán képviselő egyértelmű harci cselekvésre és folyamatos küzdelemre buzdította a megfáradt és hitehagyott hallgatóságot. A színpadról elhangzó „Nyeregbe hát, mert van, mit megvédenünk” felszólítással egy olyan aktív védekező pozíciót vázolt fel, amelyben a közösségnek minden eddiginél keményebben kell harcolnia az elért eredményeik és a megmaradt politikai pozícióik megtartásáért az új kormánnyal szemben. Ez a megingathatatlannak tűnő, harcias retorika azonban egyre nehezebben tudja elfedni azt a tényt, hogy a kormánypárt most először szorul komoly defenzívába a hazai pályán.

Az elhangzott kongresszusi beszéd egyértelműen egy agresszív és konfrontatív politikai stratégia kezdetét jelezheti az elkövetkező sorsdöntő hónapokra. A korábbi szövetségesek selejtnek nevezése és az ideológiai ellenségképek újraélesztése azt bizonyítja, hogy a párt a mérsékelt hangnem helyett a kemény mag teljes körű mozgósításában látja a politikai túlélés egyetlen lehetséges, reális zálogát. A radikális stílus és a személyeskedő támadások sorozata így egy olyan kíméletlen politikai őszt vetít előre, amelyben a kulturált parlamenti párbeszédnek már semmilyen helye nem marad.

„A helyzet mégis az, hogy a Fidesz selejtjéből lett a Tisza pártelitje. Olyanokból, akikkel jobb meggyőződésünk ellenére dolgoztunk együtt.” – jelentette ki a politikus.

A kormánypárti rendezvényen elhangzott kemény kijelentések várhatóan tovább fogják élezni a feszültséget az egymással szemben álló hazai politikai tömbök között. A bosszú és az árulás folyamatos emlegetése azt a látszatot kelti, mintha a hatalmát vesztett vezetés képtelen lenne érdemi, szakmai válaszokat adni az országot sújtó mindennapi, húsbavágó társadalmi problémákra. Az egyre durvuló sárdobálás közepette a választópolgároknak lassan fel kell készülniük egy minden korábbinál kegyetlenebb és gátlástalanabb politikai háborúra a következő választásokig.