4. Leszámolások és robbantások: amikor az olajháború átterjedt az utcákra
A kilencvenes évek közepétől a magyar alvilágban elszabadult az erőszak, ami szoros összefüggésben állt az olajbizniszből származó tőke újraosztásával. Az olajszőkítésből meggazdagodott csoportok közötti ellentétek, a védelmi pénzek és az illegális piacok feletti kontroll megszerzése véres leszámolásokhoz vezetett. Fényes nappal végrehajtott merényletek és kézigránátos támadások váltak a mindennapok részévé.
A leszámolássorozat egyik leghírhedtebb epizódja Prisztás József 1996-os óbudai meggyilkolása volt, de a csúcspontot az 1998-as Aranykéz utcai robbantás jelentette. Ebben a merényletben a rendőrségnek vallomást tévő olajvállalkozó, Boros Tamás volt a célpont. A robbanás következtében négy ember vesztette életét, és több mint húszan megsérültek – ez volt az első alkalom, hogy Magyarországon vétlen járókelők is áldozatul estek az alvilági háborúnak.
A hatóságok évekig nem tudtak áttörést elérni a leszámolások felderítésében, mivel a tanúk rettegtek, az elkövetők pedig professzionális elfedési technikákat alkalmaztak. Portik Tamás ellen 1997-ben nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki, ám a férfi évekig sikerrel bujkált a hatóságok elől, miközben az olajügyekben indított nyomozások lassan haladtak előre. A botrány mérete végül elérte a legmagasabb politikai szinteket is, ahol parlamenti vizsgálóbizottság próbálta feltárni a szálakat.
