Enyedi Ildikó Veiszer Alinda vendége volt az Ördögkatlan Fesztiválon, és a szabadságról nem a szokásos, ünnepi csomagolásban beszélt. A nyolcvanas éveket és a közelmúltat is „szűk társadalomként” hozta szóba: olyan közegként, ahol már az önazonos cselekvés is lázadásnak tűnik, mert a rendnek mindig akad valami mondanivalója arról, ki hogyan legyen önmaga.
Egy olyan hatalom mércéjét nem akarom komolyan venni, amit nem becsülök
– Enyedi Ildikó
A mondat előtt és után sem politikai díszlet következett, hanem a saját működésének meglehetősen praktikus leírása: azt teszi, ami neki jólesik, akár van belőle gond, akár nincs. Ez a szabadság nála nem hősi póz, inkább a belső mérce makacs napi karbantartása — ami szűk társadalomban már önmagában gyanús üzemmód.
A saját mérce nem magányos sport
Enyedi nem állt meg annál, hogy ne kérjen a megbecsülhetetlen hatalom osztályzataiból. Rögtön elismeréssel beszélt azokról is, akik éveket tesznek bele abba, hogy a nyilvánvalót „artikuláltan nyilvánvalóbbá” tegyék, és ebből végül változás legyen.
A mondatban nincs olcsó tapsrend: van benne idő, munka és az a kellemetlen körülmény, hogy a változásért általában nem elég egyszer szépen nézni a kamerába.
Ebből áll össze a politikai megszólalás súlya. Nem arról beszél, hogy a szabadság kényelmesen megérkezik valahonnan, hanem arról, hogy az ember nem adja át a saját mércéjét annak, akit nem becsül — miközben mások hosszú éveket áldoznak arra, hogy a közös valóság végre ne csak félhangosan legyen kimondható.
Hongkongból az urnához, aztán az éjszakába
Enyedi arról is beszélt, hogy 2026. április 12-én Hongkongban volt, és a beszámoló szerint az elsők között szavazott. Ez volt a 2026-os országgyűlési választás hivatalos napja. A szavazás rítusát, az eredmények érkezését és „azt a csodálatos éjszakát” idézte fel — a választási éjszakák ritkán kérnek útlevelet, legfeljebb más időzónát.
Kapcsolódó cikk
A történethez ennyi tartozik biztosan: szavazott, figyelte az eredmények érkezését, és különleges éjszakaként emlékezett rá. Hogy ezt pontosan melyik eredményhez vagy politikai oldalhoz kötötte volna, arról nem beszélt ebben a nyilvánosan hozzáférhető beszámolóban.
A címke jöhet, a személyes leltár nem
Amikor Veiszer a feminista önmeghatározást vetette fel, Enyedi nem szolgáltatta ki a kényelmes igen–nem választ: egy idézettel felelt. A nőként megélt hátrányokról szóló kérdésre még rövidebb választ adott.
Ezt ugorjuk.
– Enyedi Ildikó
Közben előkerült egy másik, régebbi önmeghatározás is: főiskolai éveiből visszatalált az élménynovella-feladathoz készített jegyzeteihez. Egy délutánon át más asztaloknál zajló jeleneteket figyelt a Zöldfa kávézóban; fiatal nőként könyvet tett maga elé, hogy látszódjon, olvas, és oka van egyedül ülni ott. A jegyzetek egy régóta kerülgetett, hozzájuk szorosan kapcsolódó terv munkáját is újraindították. Van, amit az ember megír; és van, amit egyszerűen átugrik.
