A német ipar megrendülése hozta el a fordulatot
Németország éveken át ódzkodott a határozott fellépéstől, tartva a pekingi ellenlépésektől és az ázsiai piacokon jelen lévő német autógyártók érdeksérelmeitől. Ez a békülékeny hozzáállás mutatkozott meg akkor is, amikor Berlin korábban nem támogatta a kínai elektromos járművekre kivetett uniós védővámokat. Az elmúlt időszakban azonban a támogatott kínai termékek már közvetlenül a német ipar gerincét jelentő gépgyártást és technológiai szektort kezdték kiszorítani.
A német gyáriparban tapasztalható hangulatváltást jól szemlélteti a Német Gépgyártók Szövetsége álláspontja is. Oliver Richtberg, a szervezet képviselője megerősítette a fordulatot, kijelentve: „Széles körű egyetértés van most abban, hogy a dolgok nem mehetnek így tovább.” A berlini kormányzat számára világossá vált, hogy a korábbi kompromisszumos politika nem fenntartható, ha a belső piac védelme sérül.
A levélben a felek egyenesen úgy fogalmaznak, hogy a kontinens gazdaságát egy masszív ipari sokkhatás éri, amely kikezdi az európai társadalmak gazdasági szövetét. A német és a francia vezetés szerint a kritikus nyersanyagoktól és beszállítóktól való egyoldalú függőség már az unió stratégiai szuverenitását veszélyezteti, így a beszállítói láncok kötelező diverzifikálása elkerülhetetlenné vált. A feszültséget tovább növeli, hogy Maroš Šefčovič uniós kereskedelmi biztos hamarosan kulcsfontosságú útra indul.
