A hétfő esti megmozdulást spontán gyertyagyújtásként mutatta be a helyszínről tudósító Szeretlek Magyarország. A rendezvényen gyertyák, imák és nemzeti jelképek teremtettek gyászszertartásra emlékeztető hangulatot. Több résztvevő az országért és a demokratikus intézményekért érzett aggodalmáról beszélt. A „spontán” megjelölés ugyanakkor a beszámoló állítása; a cikkből nem derült ki, ki kezdeményezte a gyülekezést, milyen csatornákon szervezték, vagy hozzávetőleg hányan vettek részt rajta.

Radics Béla fideszes országgyűlési képviselő azt mondta, pártja és az ország egyaránt nehéz napokat él át. A politikus a Tisza döntését olyan lépésként értékelte, „amelyet még Rákosi Mátyás is megirigyelt volna”. Ez politikai minősítés, nem történelmi vagy jogi ténymegállapítás. Radics a köztársasági elnök eltávolítása, az Alkotmánybíróság átalakítása és a választójog korlátozása miatt beszélt veszélyről. A legerősebb érzelmi reakciók azonban nem a politikustól, hanem a demonstráció civil résztvevőitől érkeztek.

A Fidesz-tüntetés 3 vallomása mutatta meg a félelmet

Az első megszólaló „szégyennek és gyalázatnak” nevezte a történteket, majd azt mondta, félti a hazáját. A második világháború utáni és 1956-os családi emlékeket kapcsolta össze a jelenlegi helyzettel: felmenőinek egykor el kellett hagyniuk Magyarországot, és attól tartott, hogy hasonló korszak következhet. Egy másik résztvevő már arról beszélt, hogy az ország diktatúrába lépett. Ezek személyes félelmek és politikai értelmezések, nem annak bizonyítékai, hogy Magyarország jogi értelemben diktatúrává vált volna.

Egy magát jogot tanultnak mondó tüntető úgy vélte, Sulyok Tamás köztársasági elnököt nem lehet egyszerűen megfosztani tisztségétől. Az Alaptörvény módosítása körül valóban komoly közjogi vita alakult ki, az államfő megbízatásának megszüntetését azonban nem egy tüntető jogi végzettségre tett kijelentése dönti el. A Contextus korábban részletesen bemutatta, milyen változásokat hozna Sulyok Tamás megbízatásában az Alaptörvény módosítása. A jogi kérdések mellett a téren egy másik hiányzó szereplő neve is újra és újra előkerült.

Orbán Viktor távolmaradása megosztotta a résztvevőket

A demonstrálók egy része hiányolta a volt miniszterelnököt, mások viszont tudatos és helyes döntésnek tartották a távolmaradását. „Nem kell, most a népnek kell megmozdulnia” – mondta az egyik résztvevő Orbán Viktor szerepéről. A kijelentés arra utalt, hogy a tiltakozás civil jellegét fontosabbnak tartotta a korábbi kormányfő személyes jelenléténél. A helyszíni beszámolóból ugyanakkor nem derült ki, Orbán meghívást kapott-e, kapcsolatban állt-e a szervezőkkel, vagy előzetesen jelezte-e, hogy távol marad.

Radics Béla Gulyás Gergely frakcióvezetői lemondására is kitért. Azt mondta, több alkalmas jelöltjük van a posztra, és olyan vezetőt kereshetnek, aki 2030-ban is elindulhat a választáson. Ez a kijelentés nem nevezett meg konkrét utódot, ezért a lehetséges jelöltek kiléte továbbra is nyitott kérdés maradt. A megmozdulás így egyszerre szólt az alkotmánymódosítás elleni tiltakozásról, a fideszes közösség bizonytalanságáról és a párt előtt álló vezetőváltásról. Az est legszokatlanabb pillanatát mégsem politikusi beszéd okozta.

A helyszíni interjúkat egy ponton félbe kellett szakítani, mert a résztvevők közös imába kezdtek, és csendet kértek a tudósítóktól.

A Kossuth téri gyertyagyújtás résztvevői valós félelmekről és személyes történetekről beszéltek, ezekből azonban nem lehet az ország egészének hangulatára vagy jogi állapotára következtetni. A demonstráción elhangzó diktatúra- és Rákosi-párhuzamok politikai vélemények, amelyek erős érzelmi üzenetet közvetítenek, de önmagukban nem igazolják az összehasonlításokat. Az viszont világosan látszott, hogy az Alaptörvény módosítása a Fidesz támogatóinak egy részében egzisztenciális félelmet váltott ki. A következő kérdés az, hogy a gyertyagyújtást nagyobb, szervezett tiltakozási hullám követi-e.