Az 1989-es pártfinanszírozási törvény és az új szabadság határai
A demokratikus átmenet betetőzéseként a jogalkotók elérkezettnek látták az időt arra, hogy tisztázzák a pártok gazdálkodási szabályait. Az 1989. évi XXXIII. törvény elfogadásával a parlament lefektette a hazai pártfinanszírozás alapjait. A jogszabály kimondta, hogy a magyarországi pártok nem fogadhatnak el vagyoni hozzájárulást külföldi államoktól, azok hatóságaitól, valamint nem magyar állampolgár természetes személyektől és külföldi szervezetektől.
Ez a lépés határozott választóvonalat jelentett: elválasztotta a rendszerváltás előtti, féllegális infrastrukturális és alapítványi támogatások időszakát az új, intézményesített jogrendtől. A szabályozás célja az volt, hogy az első szabad választások tiszta körülmények között menjenek végbe, és megelőzze a külső hatalmi befolyásolás vádját.
A rendszerváltó pártok korai támogatása így a történelem egy sajátos, átmeneti fejezeteként maradt meg. Az emigráció és a nyugati alapítványok segítsége nélkülözhetetlen volt az ellenzéki infrastruktúra kiépítéséhez, de a demokratikus jogállam megteremtése végül megkövetelte a külföldi pénzügyi csatornák szigorú lezárását.
