Varga Judit szerepe és a titkos együttműködés felvetése
A parlamenti vizsgálóbizottság előtt Fürcht kijelentette, hogy Varga Judit igazságügyi miniszterként nem tudott a háttérben zajló hivatali visszaélésekről. A nyomozás adatai szerint a tárcavezető nem vett részt a vesztegetési folyamatok koordinálásában.
A felderítés egy pontján mégis felmerült a gondolat, hogy Vargát titkos együttműködőként vonják be a végrehajtói hálózat feltárásába. Ezt a tervet azonban Polt Péter akkori legfőbb ügyész elvetette, hangsúlyozva, hogy aktív politikai szereplőt nem vonhatnak be ilyen minőségben az eljárásba.
A testület elnöke, Toroczkai László azt kérdezte Fürchttől, hogy a KNYF vezető főügyészeként konkrétan tapasztalt-e olyan politikai nyomásgyakorlást, ami hátráltatta a Schadl–Völner-ügy nyomozását. Fürcht határozottan tagadta, hogy bárki bejárt volna a hivatalba iratokat kivenni, és kijelentette, hogy „műszeres vallomás-ellenőrzést is vállalok, hogy amíg én voltam a főügyész, akkor ilyen nem történt”.
A határozott cáfolatok ellenére a nyilvános kijelentések után a Legfőbb Ügyészség vezetése drasztikus lépésre szánta el magát Fürcht Pállal szemben. Lajtár István legfőbbügyész-helyettes hivatali döntése gyökeres fordulatot hozott a lemondott vezető karrierjében.
