Gyerekvállalás kezdőknek: a mamiblogok rémisztő őszintesége
Mariella Forstrup, a The Guardian újságíró-rádiós műsorvezetője a gyerekvállalás körüli dilemmákat próbálta körüljárni. Azokat a félelmeket igyekezett górcső alá venni, amelyek függetlenek a szülés övezte pániktól, és sokkal inkább szólnak a félresikerült nevelés-frászról. A Forstruphoz beérkező olvasói levelek egyikében egy friss házas, harminc év körüli nő arról ír, bár idősebb férje már készen állna a családalapításra, ő egyre távolabbinak érzi magától a szülővé válás gondolatát is. Köszönhető mindez az újabban egyre népszerűbbé váló, az őszinteségen alapuló nevelési tanácsadó blogoknak és podcasteknek. Ahol nem tabusítják sem a szoptatás csodájával kéz a kézben járó fájdalmakat, sem a várandósság szexuális étvágyra gyakorolt esetleges negatív hatásait.
Az Instagram-mamik kendőzetlen nyíltsága a hisztikorszakról és a kialvatlan-kócos reggeli szelfik világa nem meglepő módon riaszthatja el a függetlenségük ízét éppen csak élvezni kezdő fiatal felnőtteket. Bár az őszinteség általában pártolandó, ahhoz, hogy ezek a tartalmak jó időben találják meg közönségüket – lényegében a nemzőképes korú női felhasználókat –, a remélt pozitív visszhangot váltsák ki és ne váljanak ok-okozati tényezőivé radikális döntéseknek, több perspektívát kellene bemutatniuk a feldolgozott témákban. Sokan tartanak a párkapcsolatuk fellazulásától, az elidegenedéstől. Attól, hogy személyiségük elvész a fókuszváltás során és nem fognak megelédeni a reménykeltőnek szánt, mégis hitegetésnek hangzó végszóval, hogy a gyermekeink girbegurba mosolya mindenért kárpótol majd a nap végén.
A pokolba vezető út nem babák lábnyomával van kikövezve
Forstrup a naplóíráshoz hasonlítja az interneten fellelhető nevelés-centrikus tartalmakat. Naplót sem akkor vezetünk általában, amikor minden kiegyensúlyozott az életünkben, sokkal jellemzőbb, hogy tollat ragadunk és megpróbáljuk rendszerbe foglalni gondolatainkat, ha valami felzaklatott minket, vagy amikor kétségek gyötörnek. Ennek tükrében talán könnyebb egy lépés távolságból figyelni a szülő-blogokon bemutatott tartalmakat, és figyelmeztetni magunkat, hogy mindezek, még ha igazak is, csupán egy bizonyos prespektíva lenyomatai.
Szülővé válni ugyan nem egyenlő az állandó, szűnni nem akaró boldogság-érzéssel, de semmiképpen nem egyirányú út a pokolba sem
– mondja a Bringing Up Britain rádióadásának műsorvezetője.
A gyerekevelésre és szülésre érdemes úgy tekinteni, mint képességre, amelyre a legtöbb nő biológiai természeténél fogva alkalmas, és amely azonban a világon csak nagyon csekély számú nő számára kiváltságos döntés. A szülővé válást fontos, hogy alapos önvizsgálat előzhesse meg, ha az ember abban a szerencsésnek mondható helyzetben találja magát, hogy a Föld olyan pontján él, ahol társadalmi norma, hogy az utódnemzés teljes mértékben szubjektív döntés.
Az argentin családügyi miniszer szerint az abortusz legalizálása egész Dél-Amerikában reformokat indíthat el
Az egyházak ellenállására azonban számítanak.
Kapcsolódó cikk
Az utódnemzés nem mindenkinek való felelősséggel és elvárásokkal jár. A dilemmát csak fokozhatja, hogy a túlnépesedést tekintve pozitív következményekkel bírna, ha minél kevesebben vállalnának gyereket. Erre egyre nagyobb esély mutatkozik, legalábbis amíg a társadalmainkban nem alakítunk ki ideálisabb feltételeket a nők és családok számára – feltételeket, amelyek családbarátabbá teszik egy-egy ország politika és munkaerőpiaci berendezkedését.
Míg a húszas éveikben járó fiataloknál talán jellemzőbb, hogy túl önzőnek érzik magukat a szülővé váláshoz, illetve önzésnek érezhetik a gyermek szempontjából is, akit értelmetlennek tűnik “rákényszeríteni” erre a kegyetlen világi létre, a harmincas korosztály már nagyobb eséllyel vesz számításba más perspektívákat is. Például egy gyermek friss lendületet adhat egyéni életszemléletüknek. A nőknél ez a jellemzően felbukkanó idővonal természetesen összefüggésben állhat a biológiai determináltsággal és nemzőképességgel is.
Az általad világrahozott gyermek iránt érzett szereteted ritkán döntés eredménye, és még ha ellenszenves fráter válna is belőle idővel, nem valószínű, hogy te leszel majd az első, aki felfigyel a jellemhibáira
– próbálja enyhíteni a felmerülő kétségeket Forstrup. Hozzáteszi azonban, hogy anyává válni semmiképpen sem jó döntés pusztán a társunk vágyait kielégítendő. Kevés igazán emancipált párkapcsolatról tudunk, ahol a szülői szereplők kiegyensúlyozott mértékben veszik ki részüket a felelősségvállalásból, így a belső indíttatástól és meggyőződéstől eltérő indokkal gyermeket vállalni a csalódás kockázatával jár, amelynek gyermekünk is kárát láthatja. A babaváró blogok olvasásától óvaintő szakértő kiemeli, hogy a gyerekvállalás nem elrontja, mindössze megváltoztatja egy individuum életét, és amíg ezzel tisztában vagyunk, nehezen érhet kellemetlen meglepetés.
