Gyöngyösi Zoltán 2017-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Pályáját vidéken kezdte, a következő évadtól kezdve azonban visszatér a fővárosba. Az iskolai évekről, a Szegeden töltött időről és az egyre népszerűbbé váló Sztalker Csoportról beszélgettünk.
ContextUs: Biztosan nagy változás volt a debreceni gimnazista évek után a Színház- és Filmművészeti Egyetemre kerülni. Hogy érezted magad, mikor Budapestre kerültél?
Rosszul érintett. Nagyon örültem, hogy bekerültem az egyetemre, de nehéz volt az első időszak. Félév végén majdnem ki is rúgtak az egyetemről, mert nem tudtam beilleszkedni. Hiányzott a régi osztályom. Öt adys osztálytársammal kerültünk be, és rajtam kívül mindenki megpróbált az új emberekkel együtt dolgozni. Én nem voltam ennyire nyitott. Így azok se dolgoztak velem, akiket nem ismertem, meg azok se, akiket igen. Meg aztán önmagában az egyetem struktúráját is nehéz volt megszokni, hogy fél éven keresztül, éjjel-nappal egy fekete teremben próbáltam papagáj lenni.
ContextUs: Papagájnak lenni fél évig?
Igen, ez volt az állatgyakorlat. Na, de mindegy. A lényeg, hogy nehéz volt Budapestre kerülni, fél évig még a környező utcákat sem ismertem, mert nem jártam ki az egyetemről. Hiányzott Debrecen, a barátaim meg a gimnázium. Aztán egy év elteltével megszoktam ezt a helyzetet, kezdtek kialakulni baráti kapcsolataim is, így már könnyebb volt.
ContextUs: Mesélj egy kicsit a színészképzés struktúrájáról!
Az első két év teljesen zárt, ott vagyunk éjjel-nappal. Harmadikban már kiengednek, ha meghív játszani egy színház magához. A harmadév már hasonlít egy kőszínházi évadra. Próbálunk, aztán bemutatjuk, az előadás pedig műsorra kerül. Aztán negyed- és ötödévben elmentünk gyakorlatra színházakhoz.
ContextUs: Az osztályotokból az utolsó két évben négyen (Waskovics Andrea, Figeczky Bence, Olasz Renátó és te) Budapesten töltöttétek a gyakorlatotokat, majd együtt szerződtetek Szegedre. Ez miért alakult így?
A végzős évünk utolsó bemutatóját, a Férfiak, nők és férfiak című előadást Keszég László rendezte. Ekkor már az osztályból sokan sokfelé voltunk, úgyhogy „aki ráér” alapon maradtunk az előadásban hatan. Volt egy nagyon jó próbafolyamatunk, és azután mondta azt Laci, mind a hatunkat szeretne leszerződtetni Szegedre.
Ketten egyből mondták, hogy ők már mást terveztek. Így négyen maradtunk, és együtt megbeszéltük, hogy ez a munka nagyon jó volt Lacival.
Annyira szépen beszélt nekünk arról, hogy mit szeretne csinálni Szegeden, és hogy mit szeretne elérni a segítségünkkel… Egyszerűen meggyőzött arról, hogy egy jó pályakezdő év lehet, jó lehetőségekkel, jó szerepekkel. Ezért mentünk Szegedre.
Törőcsik Mari narrálja Sztalker csoport új előadását / ContextUs
A Sztalker Csoport a William Faulkner Míg fekszem kiterítve című kisregénye nyomán készült darabot adja elő az Ördögkatlanon, melynek védnöke Törőcsik Mari. A 15-20 tagú alkotóközösségnek – amely ifj. Vidnyánszky és Vecsei H. Miklós közös előadásait hozza létre – eddig is születettek előadásai befogadó színházakban, Debrecenben, Budaörsön vagy a Nemzeti Színházban, de most nyílt rá először lehetőségük, hogy saját előadással jelentkezzenek.
ContextUs: Ami egy újabb nagy váltás volt. Egy teljesen más, számotokra új csapatba érkeztetek. Nyitottatok a többiek felé?
Adott volt egy nagy közösség, ahol mindenki ismerte egymást, és mi csak úgy belecsöppentünk ebbe. Erős volt köztünk az összetartás, de igyekeztünk nyitni mindenki felé. Jó társulat van Szegeden, nagyon megszerettem ott az embereket.
ContextUs: Március elején, a szegedi igazgatói pályázat kapcsán nyílt levelek születtek, viták bontakoztak ki. Hogy viselte ezt a társulat?
Érezhető volt a levegőben a megosztottság.
ContextUs: Te mennyire tudsz és mennyire akarsz belefolyni egy ilyen igazgatóválasztásba?
Volt egy demokratikus szavazás a színházban, ahol nyilatkozhattunk, hogy melyik pályázatot támogatjuk. Ezen túl már csak elfogadni tudom az eredményt.
ContextUs: Szeged mellett sokat vagy Budapesten is. Most négy előadásod (III. Richárd, Iván, a rettenet, Liliomfi, Pinokkió) még mindig műsoron van budapesti és budaörsi színházakban…
Öt. Ott van a Váratlan vendég című előadás is a RAM Colosseumban, de azt ritkán játsszuk.
ContextUs: Az időd java részét hol töltöd? Budapesten vagy Szegeden?
Sokat vagyok most már a fővárosban. A szegedi szerződésemben négy produkció volt, ezeket már bemutattuk, így már csak játszani megyek le.
ContextUs: Akkor mondhatjuk, hogy már visszajöttél Budapestre?
Igen, a Kinek az ég alatt már senkije sincsent próbáltuk a Pestiben, meg a Vígben is mennek már a próbák. Muszáj itt lennem.
ContextUs: Most már jóval könnyebb, akkor. De amíg próbáltál is Szegeden, nem terhelt le nagyon az ingázás?
Ahhoz képest, amit Debrecenben csináltunk, ez semmi nem volt. Utolsó évben az ódry színpados előadások meg az Iván, a rettenet ment Budapesten. Akkor Attila (ifj. Vidnyánszky Attila – a szerk.) meghívott Debrecenbe, a Kinek az ég alatt már senkije sincsenre, így abban próbáltam.
Akkor volt mondjuk hat-hét előadásom Budapesten, és úgy jártam Debrecenbe is. Hajnali hatkor felültem a vonatra, elmentem Debrecenbe.
Reggel tíztől délután kettőig próbáltam, visszautaztam Budapestre játszani, aztán előadás után utaztam vissza Debrecenbe. Ha olyan szerencsém volt, hogy nem játszottam két napig Budapesten, akkor maradtam Debrecenben.
ContextUs: Feltételezem, hogy Szegeden is kialakult egy egymáshoz viszonylag ragaszkodó, egymást jól megértő alkotócsapat, aminek te is része vagy. De volt egy ugyanilyen közösség Budapesten is. A fővárosi előadásaid között van három (Liliomfi, Iván, a rettenet, III. Richárd), ami a Sztalker Csoporté. Hogy állsz ezzel a két alkotógárdával? Melyik áll hozzád közelebb?
A Sztalkerhez a szívem húz. A létrejöttét és a működését saját ügyemnek tekintem. Szerintem nagyon fontos témákról beszél az előadásainkon keresztül a Csoport.
ContextUs: Igen, mindhárom Sztalker-előadásodban a fiatal generáció és annak különféle problémái állnak a középpontban. Ugyanakkor ez a három teljesen eltér egymástól: van egy királydráma, van egy komédia és van egy Bulgakovból átírt science-fiction. Ha választani kellene, melyik műfaj áll hozzád közelebb? Inkább vagy komikus alak vagy tragikus hős?
Én ugyanolyan szívesen játszom komédiát, mint tragédiát. A Liliomfi például egy hatalmas humorbomba, de a vége egyáltalán nem humoros. És valahogy ez a szép benne: a kártyának két oldala van. Vagy minek szokott két oldala lenni? (nevet) A zsíros kenyérnek.
ContextUs: Szóval neked mindegy, melyik oldal.
Nekem mindegy. Inkább az alkotófolyamat számít, a munka. Atiban (ifj. Vidnyánszky Attila – a szerk.) az a jó, hogy nincs két egyforma előadása. Sok az olyan rendező, aki megcsinál egy előadást, de a bemutató után már nem jön többet. Emiatt befásulhat egy előadás. Amikor az ember tudja: „Jobbról bejövök, megcsinálom, oké, megtörténik”.
Ezek a dolgok már a tízedik előadás után rutinná válnak. Ezért szeret Attila apróságokat beletenni egy-egy darabba, hogy meglepjük egymást a színpadon.
És mindig csak az adott színésznek adja ki, hogy: „Na, akkor majd mondd be ezt!” Ez meglepi a partnereket is, mert azonnal reagálniuk kell rá. Ezt az egyik szegedi előadásban kipróbáltam: bemondtam egy Arany János-idézetet. Nem fogadták jól. A Sztalkernél ez teljesen bevett szokás és izgalmasabbá teszi a munkánkat.
ContextUs: Most hogy látod a jövődet? Legyen az a következő évad, öt év, tíz év!
Az igazgatóváltás utáni beszélgetésen már megmondtam az új vezetőségnek, hogy én nem nem tervezek maradni. Akkor még nem tudtam, mi lesz velem a következő évadban. Reménykedtem a Vígszínházban, hiszen Enikő már tavaly is hívott, de végül Szeged mellett döntöttem. Jelenleg már úgy állunk, hogy aláírtam a Vígszínházzal.
ContextUs: Mellette menne párhuzamosan a Sztalker?
Igen. Most nyáron az Ördögkatlan Fesztiválon volt a Sztalker első önálló előadása. Eddig mindig valamilyen színház égisze alatt jöttek létre a darabjaink. A mostani az első teljesen független Sztalker-előadás. Ezen állt, hogy tudunk-e tovább menni vagy nem. De én úgy gondolom, hogy ez már nem kérdés. A Sztalkernek nyilvánvalóan van létjogosultsága. Nagyon fontos mérföldkő volt ez az előadás (William Faulkner: Míg fekszem kiterítve) a Csoport életében.
CV
Gyöngyösi Zoltán 1991-ben született, Debrecenben. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2017-ben szerzett diplomát. Színészi pályáját a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte. Több televíziós sorozatban (Aranyélet, Tóth János) és diplomafilmben is feltűnt. 2018 szeptemberétől a Vígszínház színésze. A Sztalker Csoport oszlopos tagja.
