Gyurcsány Ferenc a hivatalos Facebook-oldalán egy kifejezetten tömegpszichológiai és evolúciós érvekre támaszkodó bejegyzést tett közzé a jelenlegi politikai klímáról. A politikus kendőzetlenül kijelentette, hogy a felfokozott hangulatban a tömeg valójában vért akar látni az igazi, száraz jogi igazságszolgáltatás helyett. Az írásában azt a vékony és sokszor elmosódó határvonalat boncolgatja, ahol a jogos, racionális igazságvágy észrevétlenül átcsúszik egy pusztító, érzelmi alapú bosszúhadjáratba.

Gyurcsány Ferenc és a tömegpszichózis

A volt kormányfő érvelése szerint a hosszú ideig megsértett és megalázott emberek lelkében egyszerűen nem elegendő a károk hivatalos, jogi úton történő rendezése. A társadalom egy jelentős része azt akarja látni, hogy a korábbi rendszer elkövetői valóban szenvednek és megfizetnek a tetteikért. Ez a belső hajtóerő azonban már nem egy racionális jogi igény, hanem egy tisztán morális felháborodásból fakadó, ősi megtorlási vágy. Gyurcsány szerint az elszámoltatás egy precíz jogi-politikai fogalom, a bosszú viszont azt jelenti, hogy a másiknak is fájnia kell.

Az emberiség evolúciós fejlődése során a közösségi normaszegők megbüntetése mindig is a csoport túlélését és összetartását szolgálta. A politikus felidézte azokat a pszichológiai kísérleteket, amelyek rávilágítanak: az emberek akár a saját kárukra is hajlandóak megbüntetni az árulókat vagy a potyautasokat. Ez a belső késztetés azért alakult ki, mert aki nem fizeti meg a normaszegés árát, az automatikusan felbátorítja a többi embert a szabályok megszegésére. A büntetés tehát ősidők óta a közösségi kooperáció és a rend fenntartásának egyik legfontosabb, de sokszor veszélyes eszköze.

Elveszett arcok a politikában

Az egyéni felelősségérzet és a kollektív igazságvágy között azonban hatalmas, sokszor áthidalhatatlan szakadék tátong a kiélezett történelmi helyzetekben. A nagy politikai tömegben az egyén elveszíti a saját kontrollját, és egy új, arctalan közösség részeként kezd el gondolkodni és cselekedni. Gyurcsány Ferenc szerint ez a hirtelen nézőpontváltás teszi a társadalmi megtorlást különösen kiszámíthatatlanná és veszélyessé a modern demokráciákban. Ilyenkor a felelősségre vont személy elveszíti az emberi arcát, és egy gyűlölt csoport, például a régi rendszer embereinek puszta szimbólumává válik.

A megtorlás pszichológiája egy nagyon sötét emberi mechanizmusra világít rá: a bosszú sosem a múltról, hanem a jelenlegi frusztrációkról és a korábbi tehetetlenségről szól. Azok a tömegek, amelyek éveken át megalázottnak érezték magukat, a büntetés látványából merítenek erőt, hogy visszaszerezzék az elveszett kontrollérzetüket a világ felett. A politikus hangsúlyozza, hogy ilyenkor a megtorlás a rend helyreállításának egyfajta véres színházává silányul a nyilvánosság előtt. Ebben a felkavart állapotban a látványosság és a dráma sokkal fontosabbá válik a társadalom számára, mint a valódi, bizonyítékokon alapuló igazságosság.

A történelmi sérelmek után az elszámoltatás társadalmi igénye teljesen legitim, de a jogállamiság abban a pillanatban kerül végveszélybe, amikor a tömeg már nem a bizonyítékokat keresi, hanem pusztán egy bűnbakot akar megbüntetni!

A volt miniszterelnök bejegyzése természetesen egy percig sem vitatja az elkövetett politikai bűnök feltárásának és az igazságtételnek a jogosultságát. Azt azonban világossá teszi, hogy a morális rend fenntartásához szigorúan ragaszkodni kell az eljárások jogi tisztaságához és objektivitásához. A társadalom sokszor azt hiszi, hogy a hangos ítélkezéssel igazságot tesz, holott csak görcsösen vissza akarja venni az uralmat a saját élete felett. A vér és a látványos meghurcolás valójában annak a jele, hogy a korábban elnyomottak most azt akarják látni: végre a másik oldal is retteg.