A kinevezéstől a megszüntetésig
A kinevezésre adott miniszterelnöki reakcióról és a közmédia gyors visszakozásáról korábbi cikkünkben írtunk. Hajdú most saját időrendet közölt: állítása szerint augusztus 3-án 9 órakor írta alá a szerződését, végigjárta a szerkesztőséget és az irodáját, este 19:42-kor pedig az MTI is hírt adott a kinevezéséről.
Beszámolója szerint a Telex híre alatt ezután jelent meg Magyar Péter „nem hinném…” kommentje. Hajdú azt írta, 21:24-kor telefonon közölték vele, hogy „olyan teher” lett, amelyet a közmédia nem tud felvállalni; másnap 14 órakor aláírta a megszüntetést. A két esemény időbeli közelsége tényként szerepel az általa közölt kronológiában, oksági kapcsolatot azonban a nyilvános közlések nem igazolnak.
A Duna Médiaszolgáltató nyilvános indoklása csak annyit mondott: a megújuló hírszolgáltatásnak vissza kell állítania a társadalom bizalmát. Hajdú ezt azért nevezte méltatlannak és megalázónak, mert szerinte a hitelesség helyreállítására hivatkozva kérték fel, majd ugyanarra hivatkozva küldték el. A közlemény nem nevezte meg, ki hozta meg a döntést, és azt sem, mely szakmai szempont változott meg egy nap alatt.
Amikor az elnöki cím mögött más szándéka dolgozik
A nagy ugrás vállalati szatírájában Sidney Mussburger a Hudsucker cég alagsori postázójából emeli az elnöki irodába Norville Barnest. Nem azért választja, mert hisz a vezetői képességeiben: alkalmatlannak gondolja, és azt várja tőle, hogy döntse le a részvényárfolyamot. A cím valós, a kinevezés célját azonban a címet viselő ember elől elrejtik.
Kapcsolódó cikk
Hajdú esetében a formális pozíciót az aláírt munkaszerződés jelentette. A tényleges döntési lehetőség a közmédia vezetésénél maradt, de a nyilvánosság előtt nem vált személyhez és részletes indokhoz köthetővé. A következményt Hajdú viselte: saját közlése szerint korábbi munkahelye feladása után, próbaidőben szüntették meg a szerződését. Nyitva maradt, ki mérte fel a múltját kinevezés előtt, és ki ítélte ezt a múltat vállalhatatlan teherré órákkal később.
A Media1 által teljes terjedelemben ismertetett bejegyzésben Hajdú azt állította, hogy szakmai előéletét a teljes menedzsment ismerte, a szerződését pedig ennek tudatában írta alá a vezérigazgató. Ez az ő közlése; a nyilvános munkáltatói indoklás nem válaszol rá. Az érdemi ellenérv az, hogy egy vezetésnek joga és kötelessége korrigálni egy rossznak ítélt személyi döntést. A gyors korrekció viszont nem teszi fölöslegessé annak megmagyarázását, hogyan született az első döntés.
Kapcsolódó cikk
A párhuzam itt véget ér: semmi nem bizonyítja, hogy Hajdút eleve bábnak választották volna, ő pedig vitatott szakmai múlttal rendelkező valós médiavezető, nem egy vállalati komédia naiv postása. A közös pont kizárólag a cím és a mögötte maradó döntési hatalom távolsága. A névtábla már az ajtón van, de továbbra sem tudni, melyik irodában döntöttek arról, hogy le kell venni.