Hajdu János szerint Rogán Antal volt államtitkára tájékoztatta az ukrán pénzszállító konvojról. A TEK volt vezetője azt állítja, nem adott utasítást arra, hogy az elfogottakat kihallgatás közben is bilincsben tartsák.
A jelentés című filmben Daniel Jones iratok millióiból próbálja megállapítani, hogyan lett politikai felhatalmazásból, jogi formulákból és lefelé továbbított utasításokból fogvatartottakkal szembeni jogsértés. Az aranykonvojügyben is ezt kell visszafejteni: ki kezdeményezte az akciót, ki döntött az elfogásról, és hol változott „félreértéssé” a parancs.
Miről szól az eredeti hír?
A 24.hu cikke Hajdu János 24 oldalas gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyvét ismerteti a 444 beszámolója alapján.
A TEK felmentett főigazgatóját hétrendbeli, a sértett sanyargatásával elkövetett jogellenes fogvatartással gyanúsítják. A gyanúsítás ellen panaszt tett.
Hajdu azt vallotta, hogy Farkas Örs, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő korábbi államtitkár hívta egyeztetésre az Információs Hivatal épületébe. A találkozón Farkas mellett a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat egyik helyettese és két másik férfi vett részt. Hajdu róluk csak annyit tudott mondani: „Azt sem tudom, hogy IH, AH vagy NAV.”
A jelentésben is az intézményi lánc rekonstruálása jelenti az első nehézséget. A CIA programjában sokan ismertek egy részletet, de kevesen látták az egész folyamatot. Hajdu vallomásában is több szervezet jelenik meg egyetlen szobában, miközben már a résztvevők személye és képviseleti minősége sem világos.
Farkas állítólag arról tájékoztatta, hogy a titkosszolgálatok látókörébe került egy Magyarországon áthaladó ukrán pénzszállító konvoj. Hajdu szerint azt is közölték vele, hogy feljelentést tesznek a „nem illegális, de szabálytalan pénzszállítás” miatt.
Ez a nyelvi formula a művelet egyik kulcsa. Ha a szállítás nem volt illegális, milyen bűncselekmény miatt kellett feljelentést tenni? Ha viszont bűncselekmény gyanúja állt fenn, miért nevezték csupán szabálytalannak?
A jelentésben az „enhanced interrogation”, vagyis „megerősített kihallgatás” kifejezés választja el a hivatalos iratok nyelvét attól, ami a fogvatartottakkal ténylegesen történt. Az aranykonvoj ügyében a „nem illegális, de szabálytalan” megfogalmazás hasonló feladatot végez: elég súlyosnak mutatja a helyzetet egy fegyveres akcióhoz, de nem nevezi meg egyértelműen annak jogalapját.
A tanú és a gyanúsított között egy bilincsnyi különbség lehet
Hajdu szerint eleinte nem értette, miért lenne szükség a TEK-re. Amikor azonban megismerte a pénzszállítás körülményeit, arra jutott, hogy ha az utasokat el kell fogni, a terrorelhárítás műveleti egységei alkalmasak a feladatra.
A feltételes mondat döntő: „amennyiben a személyeket el kell fogni”. Nem derül ki belőle, ki mondta ki, hogy valóban el kell fogni őket. Hajdu a végrehajtás alkalmasságáról beszél, miközben az akció szükségességének felelősségét nyitva hagyja.
Kapcsolódó cikk
Így úszhatná meg a börtönt Hajdu János TEK-vezér — Vidéki Prókátor szerint nem fog köpni Orbán Viktor ellen
Vidéki Prókátor részletes jogi elemzést tett közzé az aranykonvojügyben meggyanúsított egykori TEK-főigazgató büntetőjogi kilátásairól, rámutatva a több rendbeli bűncselekmény súlyos következményeire. Vajon egy magasan pozicionált rendőri vezető számíthat-e bármilyen enyhítő körülményre egy olyan eljárásban, ahol a halmazati szabályok a legszigorúbb büntetési tételeket vetítik előre?
A jelentésben is így válik szét az engedélyezés és a végrehajtás. A politikai vezetés jogi keretet kér, a jogászok megfogalmazzák az engedélyt, a szolgálat kidolgozza a módszert, a helyszínen dolgozók pedig végrehajtják. Utólag mindenki arra hivatkozhat, hogy csak a saját szintjén hozott szakmai döntést.
Az aranykonvojnál már az elfogottak eljárási helyzete is vitatott volt. Egy NAV-os vezető állítása szerint kérte a TEK helyszínen lévő vezetőit, hogy vegyék le a bilincset egy ukrán tanúról, mert „tanút nem hallgatunk ki bilincsben”. Választ nem kapott. Kollégái állítólag azt a magyarázatot hallották, hogy a „tábornok”, vagyis Hajdu döntött a bilincs fenntartásáról.
Ha az ukránokat tanúként kezelték, a bilincs használata nehezebben indokolható. Ha gyanúsítottak voltak, annak világos jogalapja és dokumentált közlése kellett. A két minőség közötti bizonytalanság így nem adminisztratív részlet, hanem a fogvatartás törvényességének alapja.
Hajdu szerint az utasítás útközben változott meg
Hajdu elismerte, hogy az ukránokat az elfogáskor megbilincselték, és az őrzés idején is fennmaradt a kényszerintézkedés. Azt azonban „vastag félreértésnek” nevezte, hogy parancsa a kihallgatásra is vonatkozott volna.
Elmondása szerint csak arra utalt, hogy két ukrán állampolgárról nem vehetik le a bilincset, amíg az objektumon belül a járművek szemléjére kísérik őket:
„Megjegyzem, hogy se tanút, se gyanúsítottat nem hallgatunk ki bilincsbe, ezt mindenki tudja. Ez egy általános megállapítás a részemről.”
A jelentés dokumentumai éppen az ilyen mondatok jelentőségét mutatják meg. Egy parancs ritkán marad változatlan, mire a politikai döntéshozótól eljut a helyszíni végrehajtóig.
Minden szinten rövidül, pontosodik vagy éppen kibővül, majd utólag vita kezdődik arról, mit jelentett „valójában”.
Hajdu magyarázata szerint az utasítás térben és időben korlátozott volt: csak a szemlére kísérésre vonatkozott. A helyszíni beszámolók alapján viszont általános parancsként értelmezhették. A nyomozásnak ezért nem pusztán azt kell megállapítania, mit gondolt Hajdu, hanem azt is, pontosan mit mondott, kinek mondta, hogyan dokumentálták, és milyen végrehajtási utasítás lett belőle.
Ez különösen azért fontos, mert az ukránokat képviselő Horváth Lóránt szerint a személyzetet 29 órán keresztül bilincsben és csuklyában tartották, egyikük pedig életmentő orvosi beavatkozásra szorult. A filmben is az egészségügyi következmények teszik lehetetlenné, hogy az engedélyezett módszerekről pusztán technikai eljárásként beszéljenek. Az aranykonvoj ügyében sem csak a parancs szövege számít, hanem az állapot, amelyet a végrehajtása előidézett.
Kapcsolódó cikk
Szorul a hurok Orbán Viktor körül, emiatt bukhat le végleg Hajdu János: fültanúk hallották a volt TEK-vezér titkos hívását az aranykonvoj rajtaütése előtt
Hajdu János volt terrorelhárítási vezető a gyanú szerint egyenesen a legfelsőbb politikai szinttel egyeztetett az ukrán aranykonvoj elfogásakor a helyszínen. Vajon a tanúvallomások alapján minden kétséget kizáróan bizonyítható lesz-e, hogy az autópályán lezajlott akciót a háttérből közvetlenül az akkori miniszterelnök irányította?
A két történet súlyossága nem azonos. A közös kérdés az, meddig védekezhet egy vezető az eredeti szándékával, ha a beosztottak az ő utasítására hivatkozva jártak el.
Minél magasabbra vezet a szolgálati út, annál kevesebb a konkrét parancs
Hajdu arról is beszélt, hogy az elfogás reggelén Orbán Viktor részt vett a TEK terrorellenes koordinációs bizottságának ülésén. A volt főigazgató szerint azonban az aranykonvoj egyáltalán nem került szóba: „arról nem kérdeztek, semmi köze nem volt egyiknek a másikhoz”.
A találkozó ténye önmagában valóban nem bizonyítja, hogy Orbán utasítást adott a rajtaütésre. A Telex korábbi tényfeltárása ugyanakkor több forrás alapján azt állította, hogy az akció politikai döntés volt, és a rajtaütés időpontja is a legmagasabb kormányzati szintről érkezett.
Egy állítólagos ügyészségi dokumentum Orbánt, Farkast és Hajdut is olyan személyként nevezte meg, akiknek a döntéshozói szerepét tisztázni kell. A dokumentum tartalmáról a Telex is beszámolt.
A jelentésben Daniel Jones nem abból indul ki, hogy melyik politikus volt jelen egy megbeszélésen. Azt követi végig, mikor ki kapott tájékoztatást, ki hagyott jóvá jogi keretet, és melyik döntés nélkül nem indulhatott volna el a program. Az aranykonvoj ügyében is ez választja el a politikai közelséget a büntetőjogi felelősségtől.
Orbán TEK-es látogatása lehetett független az akciótól. Ha azonban a művelet valóban felső utasításra indult, annak valamilyen nyoma lehetett a feljelentésben, a koordinációban, a műveleti tervben, a telefonforgalomban vagy a résztvevők beszámolóiban. A felelősségi láncot nem egy fénykép, hanem ezek együttesen rajzolhatják meg.
A lefoglalt arany visszakerült Ukrajnához, a fogvatartás ügye ettől nem tűnt el
A TEK és a NAV március 5-én állította meg a konvojt, majd 27 milliárd forintnak megfelelő aranyat és készpénzt foglalt le. A szállítmány az osztrák Raiffeisen és az ukrán Oschadbank között mozgott, az ukrán fél ügyvédje szerint szokványos banki szállításként.
A NAV pénzmosás miatt nyomozott, végül azonban nem talált bűncselekményt. A nyomozás eredményéről a 24.hu külön cikkben számolt be. A szállítmányt visszaadták Ukrajnának, amit Volodimir Zelenszkij „konstruktív” és „civilizált” lépésnek nevezett.
A jelentésben az egyik legfontosabb felismerés, hogy a vitatott kihallgatási módszerek nem szolgáltatták azt az egyedülálló hírszerzési eredményt, amellyel igazolták őket. Ettől a vizsgálat súlypontja megváltozik: ha az eredmény nem igazolja a módszert, még fontosabbá válik, ki és milyen alapon engedélyezte.
Az aranykonvoj esetében sem teszi utólag jogszerűvé a fogvatartást, ha a hatóságok az akció pillanatában valóban bűncselekményre gyanakodtak. Azt kell vizsgálni, volt-e ehhez elegendő jogalap, megfelelő eljárási minőségben kezelték-e az ukránokat, és ki felel a bilincs, a csuklya, valamint a 29 órás őrzés körülményeiért.
Hajdu vallomása újabb nevet helyezett a döntési lánc elejére: Farkas Örsét. A lánc vége már ismert, mert ott vannak az elfogott ukránok. A jelentés felől nézve az ügy valódi tétje az, sikerül-e dokumentumról dokumentumra kitölteni a közöttük maradt teret – mielőtt minden parancsból félreértés, minden döntéshozóból pedig egyszerű résztvevő lesz.
