Hann Endre a gazdasági nehézségek politikai hatásaira figyelmeztet

A szakértő a rádióinterjúban rávilágított arra a törvényszerűségre, miszerint a Tisza Párt jelenlegi hegemóniája előbb-utóbb óhatatlanul apadni kezd majd a mindennapi kormányzati feladatok súlya alatt. Megőrizhető-e a választók feltétlen lojalitása abban a pillanatban, amikor az államapparátusnak a hangzatos ígéretek helyett a húsba vágó gazdasági és szociális problémákra kell konkrét válaszokat adnia? A kutatóintézet vezetőjét állampolgárként is kifejezetten aggasztja a kialakult egypártrendszerű szerkezet, amelyben egyelőre semmilyen potenciális kihívó nem látszik a horizonton. Milyen demokratikus fékek és ellensúlyok maradhatnak működőképesek egy olyan országban, ahol a parlamenti és a parlamenten kívüli ellenzék is képtelen érdemi alternatívát nyújtani a hatalommal szemben?

A Fidesz visszatérését a jelenlegi felállásban kizártnak tartja a szakértő

A politikai elemzés kitért a korábbi kormánypárt helyzetére is, amely a jelenlegi garnitúrájával a prognózisok szerint képtelen lesz újra komoly politikai tényezővé válni a közeljövőben. Képes lehet-e egy évtizedekig domináns, ám mostanra összeomlott politikai formáció a teljes strukturális és személyi megújulásra a túlélés érdekében?

Az ügyvezető ugyanakkor logikus fejleményként tekint arra, hogy a kormánypárt hatalmasra duzzadt szervezetén belül idővel óhatatlanul megjelennek az egymással versengő érdekcsoportok és az eltérő társadalmi szempontok. Elvezethet-e a külső ellenség hiánya a monolit hatalmi tömb belső megosztottságához, ahol a frakciókon belüli törésvonalak jelentik majd a valódi politikai váltógazdaságot?

A legfrissebb mérések szerint egy történelmi rekord is megdőlt, ugyanis a magyar társadalom 67 százaléka érzi úgy, hogy jó irányba mennek a dolgok, amivel az Eurobarométer adatai alapján hirtelen a magyarok lettek a legoptimistábbak az Európai Unióban.

A hazai politikai erőtér példátlan átrendeződése egyelőre stabil, egypólusú hatalmi struktúrát eredményezett, amelyben a kormánypárt dominanciája megkérdőjelezhetetlen. A politikai gravitáció törvényei azonban minden szervezetre érvényesek, és a jövőbeli gazdasági kihívások, valamint a pártot feszítő érdekellentétek elkerülhetetlenül kikezdik majd ezt a látszólag sebezhetetlen egységet. A kihívók hiánya ellenére a politikai rendszer dinamikája hosszú távon kikényszeríti a változásokat, átalakítva a mostani, statikusnak tűnő magyarországi berendezkedést.