„Sulyok Tamás sajnos tényleg alkalmatlan volt a posztjára” – írta Huth a Facebookon. A 24.hu által idézett bejegyzés szerint az államfő „elárulta a józan, egyelőre kisebbséget”, megalázta Magyarországot, majd „elfutott, mint egy nyúl”. Ezek Huth politikai minősítései, nem Sulyok alkalmasságát objektíven megállapító tények. A támadás ráadásul visszamenőleg értékeli át az elnök működését: közvetlen kiváltó oka nem korábbi döntéseinek összessége, hanem az alkotmánymódosítás szombati aláírása volt.

Huth bejegyzése a volt kormányoldal saját táborán belüli feszültséget is láthatóvá teszi. A Fidesz korábban Sulyok eltávolítását a jogállamiság elleni támadásnak nevezte, az államfő viszont nem vállalta az aláírás megtagadásával járó nyílt alkotmányos konfliktust. Emiatt egyszerre került a Tisza korábbi bírálatainak és a radikálisabb jobboldal csalódottságának célkeresztjébe. A vita döntő kérdése most az, valóban „elfutás” volt-e az aláírás, vagy a köztársasági elnöki hatáskörökből következő kényszerű jogi lépés.

Huth Gergely árulást látott abban, amit Sulyok kötelességnek nevezett

Sulyok videóüzenetében azt mondta, két út állt előtte: aláírja a szabályosan elfogadott módosítást, vagy megtagadja ezt, és ezzel maga követ el jogsértést. Úgy érvelt, az Országgyűlésnek nem küldhette vissza a szöveget politikai megfontolásból, az Alkotmánybíróságtól pedig tartalmi felülvizsgálatot nem kérhetett. Ez utóbbi állítás lényegében helytálló: az Alkotmánybíróság alkotmánymódosításnál csak az elfogadás és kihirdetés eljárási követelményeit vizsgálhatja, magát a tartalmat nem mérheti az Alaptörvényhez.

Az államfő elméletileg kérhetett volna eljárási kontrollt, ha az elfogadás szabályosságával kapcsolatban aggályt azonosít. Sulyok azonban úgy értékelte, hogy a módosítást törvényes eljárásban fogadták el, így ilyen kifogásra sem látott alapot. Ebből következően a „nulla mozgástér” nem általános alkotmányjogi állítás: arra az esetre igaz, ha nincs megalapozott eljárási kifogás, tartalmi kontrollra pedig valóban nincs lehetőség. A Contextus Sulyok Tamás döntési lehetőségeit bemutató cikke közvetlenül ugyanezt az alkotmányos dilemmát dolgozta fel az aláírás előtt.

Sulyok Tamás aláírt, de nem értett egyet a módosítással

Sulyok az aláírást nem politikai támogatásként, hanem elnöki kötelezettsége teljesítéseként mutatta be. Közölte, hogy a módosítást a politikai hatalommal való visszaélésnek és a rendszerváltás óta működő demokratikus jogállam törésének tartja. Aláírásával mégis lehetővé tette a kihirdetést, amelynek nyomán július 20-tól megszűnik a megbízatása, jogköreit pedig az új elnök megválasztásáig Forsthoffer Ágnes házelnök gyakorolja. A gesztus így egyszerre jelentett intézményi engedelmességet és erős politikai tiltakozást.

Huth ezzel szemben azt várta volna, hogy Sulyok a jogi következmények ellenére tagadja meg az együttműködést. Ez politikailag látványos ellenállás lett volna, alkotmányos eredménye azonban bizonytalan: a parlamenti többség megfosztási eljárást indíthatott volna, miközben az államfő maga is támadhatóvá válik kötelessége megszegése miatt. Huth nem fejtette ki, milyen jogszerű és eredményes alternatívát látott volna, ezért bírálata elsősorban erkölcsi bátorságot kér számon. Sulyok utolsó elnöki határozata azonban éppen az ilyen személyes megbélyegzéseket állította tágabb összefüggésbe.

Sulyok Tamás utolsó elnöki határozatában azt írta, hogy a választás óta a közbeszédet verbális abúzus, erőszakos fenyegetés és a közszereplők emberi méltóságának korlátlan megalázása uralja.

Huth „áruló” és „nyúl” minősítése így akaratlanul is példát szolgáltat arra a politikai kommunikációra, amelyet a távozó elnök kifogásolt. A vita ettől még nem dönti el, Sulyok jól töltötte-e be tisztségét, de megmutatja, mennyire eltérő elvárások terhelték: az egyik oldal önállóbb fellépést, a másik alkotmányellenes ellenállást követelt tőle. A következő államfő kiválasztásánál ezért nemcsak a pártfüggetlen múlt lesz fontos, hanem annak előzetes tisztázása is, mit várnak tőle, amikor a politikai lojalitás és az alkotmányos kötelesség összeütközik.