„Mondtam nekik, hogy meghalt, de nem hallgattak rám" – kiásta elhunyt nővére holttestét és bevitte a bankba, mert másképp nem vehette fel a pénzét

„Többször is elmentem a bankba, ahol az ottani emberek azt mondták nekem, vigyem oda magammal a számlatulajdonost, hogy az kivehesse a nevére befizetett pénzt. Mondtam nekik, hogy meghalt, de nem hallgattak rám, és ragaszkodtak hozzá, hogy vigyem magammal a bankba” – nyilatkozta Munda. Végül, saját bevallása szerint idegességében megtette azt, amit a bank kért: kiásta nővére holttestét a sírjából, és elvitte a csontvázát „a halála bizonyítékául.”

Írástudatlan törzsi ember és egy rendszerszintű kudarc

A rendőrség főfelügyelője az eset kapcsán elmondta: Jeetu Munda írástudatlan törzsi ember, akinek a bankban soha nem magyarázták el érthetően, hogy milyen eljárással lehet elhunyt hozzátartozó számlájáról pénzt felvenni. A rendszer tehát nem csupán bürokratikusan működött, hanem az érintett számára teljesen átláthatatlan maradt – és senki nem vette a fáradságot arra, hogy a valódi megoldást megmutassa neki.

A helyszínre érkező rendőrök végül megígérték Mundának, hogy segítenek neki hozzáférni a nővére számlájához. A nő maradványait rendőri felügyelet mellett temették újra a helyi temetőben. Az eset azóta hatalmas visszhangot keltett Indiában: sokan a vidéki banki szolgáltatások mélységes hiányosságaira és az írástudatlan ügyfelekkel szembeni bánásmódra hívják fel a figyelmet.

Nem egyedi eset – rendszerszintű probléma

India vidéki bankrendszerének egyik legsúlyosabb problémája az, hogy az elhunyt számlabirtokosok vagyonához való hozzáférés bonyolult, több dokumentumot igénylő folyamat – amelyet az írástudatlan, vidéki lakosság számára szinte lehetetlen önállóan végigvinni. A nominée-rendszer, amely lehetővé teszi, hogy egy kijelölt hozzátartozó örökölje a számlán lévő összeget, sok esetben vagy ismeretlen az érintettek előtt, vagy az igénylési folyamat annyira összetett, hogy segítség nélkül kezelhetetlen. Munda esetében egyik sem működött – a bankfiók dolgozói sem segíteni, sem a valódi eljárást elmagyarázni nem próbálták.

Az eset körüli felháborodás egy mélyebb igazságtalanságra is ráirányítja a figyelmet: a szóban forgó összeg mindössze 66 ezer forint értékű volt. Ekkora összegért kellett Jeetu Mundának hónapokat töltenie eredménytelen bankba járással, majd végül olyan lépésre szánnia el magát, amelynek traumatikus volta meghaladja az összeg értékét.

A bank végül megígérte, hogy segít – de ezt csak akkor tette meg, miután Jeetu Munda elhunyt nővére csontvázzal a kezében jelent meg az ügyintézőknél.

Jeetu Munda esete egyszerre szomorú és felháborító – egy rendszer kudarcának lenyomata, amely az írástudatlan, kiszolgáltatott embereket magukra hagyja a bürokrácia útvesztőjében. Hogy az ígért segítség valóban megérkezett-e, és Munda hozzájutott-e nővére pénzéhez, arról egyelőre nem számoltak be. Az viszont biztos: az eset Indiában élénk vitát indított el a vidéki banki szolgáltatások és az ügyfélkiszolgálás minőségéről.