Mi is a slam poetry? Vers? Előadóművészet? Színészet? Stand-up comedy? Irlanda Kristóf miskolci slammert többek között erről is kérdeztük.a nehezen definiálható műfajról. “Olyan dolgot akarjon slammelni, ami megmozgatja az emberek gondolkodását, fantáziáját” – mondta.

Hirdetés

ContexUs: A Miskolci Slam Poetry Bajnokságon első helyezést értél el, ez nem is az első alkalom, hogy te foglalhattad el a dobogó legfelső fokát. Mit jelentenek számodra ezek a sikerek?

Legelőször nyilván egy nagy löketet adott, hogy visszajelzést kaptam, hogy jó, amit csinálok. Az első slam poetry verseny megnyerése elraktározódott az emlékezetembe. De utána igazából rájöttem, nem jelent semmit. A fontosabb az, hogy emberi reakciókat látok a közönségen.

ContextUs: Lackfi János is megosztotta az egyik slamed videóját.

Ez például sokkal fontosabb, sokkal nagyobb volumenű dolog, mint hogy milyen pontszámokat kapok a zsűritől. Nem ismerjük egymást személyesen Lackfi Jánossal. Emellett a slam poetry miskolci klubja is pici, így nagyon furcsa volt, hogy egy ilyen kis helyen elhangzó szöveg eljut egy ekkora névhez. Azóta is tartjuk a kapcsolatot e-mailen meg Facebookon. Míg az interjúra igyekeztem, azon gondolkodtam, hogy ha lenne olyan kérdésed, hogy mi a három legmeghatározóbb élmény, akkor mit válaszolnék. Azt mondanám, hogy az első miskolci slam poetry verseny, Lackfi János videómegosztása, és talán még azt a gesztust említettem volna, mikor Bárány Bence a slamem után odajött hozzám és megdicsérte a szövegemet.

Bárány Bence: Olyasmi generáció tagja vagyok, aminek minden mozdulatát elismerik – Interjú

Köszönöm szépen! Szeretek lámpalázas lenni, eddig bármikor voltam Trafóban rendezett döntőn, ez maximálisan jelen volt. Kell, hogy színpadra lépés előtt a takarásban lesétáljak két-három Margitsziget-kört. Szintén a döntők sajátossága a színpad melletti közös toporgás két négyzetméteren a társakkal. Ez feledteti a versenyszituációt: ölelkezések, gratuláció egymásnak, párás szeretet – szerettem.

ContextUs: Szerinted mi lehet a kulcsa annak, hogy valaki sikeres legyen a slam műfajában?

Egyrészt szükség van egy minimális feltűnési viszketegség szerintem, már ahhoz, hogy megállja a helyét a színpadon. Nyilván kell valamennyire érteni a szövegíráshoz, de sokkal előadáscentrikusabb ez a műfaj, mint például a líra, a versírás. Kell jó orgánum és némi színészi affinitás is. Persze ez nagyon minimalizált, mert nem színészkedésről van szó.

Szükség van arra is, hogy akarjon valamit mondani, és annak legyen is súlya.

Olyan dolgot akarjon slammelni, ami megmozgatja az emberek gondolkodását, fantáziáját. Gondolkodtasson el és akarjon cselekedni, és a cselekedet alatt itt most főként a beszédet értem, nem a konkrét fizikai aktust.

Irlanda Kristóf 1. hely – Slam Poetry Miskolc vol. 32. – Műút 10

Uploaded by Slam Poetry Miskolc on 2018-01-07.

ContextUs: Véleményed szerint mitől slam a slam?

Az Észak csinált miskolci slammerekkel egy interjút, és abban is volt valami hasonló kérdés. Ott azt mondtam, hogy minden, ami egy slam poetry-est keretein belül történik a színpadon, az slam. Hogy ha felviszek egy trambulint és trambulinozom, akkor bizony az egy slam. Igaz, hogy eszközhasználat miatt nem számítják bele, de tényleg bármit csinálhat az ember. Ami érdekesebb kérdés, hogy hol húzódik a határ slam és vers között. A slam attól lesz slam, hogy van egy ember, aki kap három perc tizenöt másodpercet, hogy mondjon bármit. Akármit.

ContextUs: Létezik slam politika nélkül?

Azt mondanám, igen. Kezdetben – mármint ami számomra a kezdet, csak az első miskolci versenytől tudom számítani ­–, még nagyon azt láttam, hogy mindig valamilyen aktuális problémára próbáltunk reflektálni.

Ez nyilván politikai, de én most azt látom, hogy kezdjük azt érezni, hogy lerágott csont már orbánviktorozni, stadionozni és hasonlók.

Elkezdett nagyon sok mindenki személyes problémákra reflektálni, a személyes szférát kitágítani és közönség elé vinni. Szerintem kezdi leváltani ez a személyesség ezt a politikai teret.

ContextUs: Mit gondolsz, mi a magyar slam poetry legnagyobb hiányossága?

Az a baj, félek, olyat mondanék, amit holnapra már megbánnék. Volt egy év, amikor nem slammeltem. Megutáltam az egészet, mert azt éreztem, hogy ez csak duma, és nem tudunk túllépni magunkon. Mindenki csak pofázik, de nem történik semmi, és soha nem is fog. Azt éreztem, hogy a slam el akarja velem hitetni, hogy ez egy mozgalom. De közben meg ugyanúgy rohad körülöttünk a világ, és ugyanúgy predesztinált parazita az összes ember. Volt egy olyan elvárásom, hogy oké, maradjunk meg annál, hogy csak dumálunk, de menjünk ki például utcákra.

Az mondjuk, nagyon jó volt, mikor csináltunk Miskolcon rendhagyó irodalom órát. De ez annyiban maradt, és kellett volna folytatni. Jó lenne, ha a slamet nem csak úgy használnánk, mint egy szórakoztató műfajt, amit egy hónapban egyszer megrendezünk. Inkább bevinnénk iskolákba, bevinnénk helyekre, és nem csak az lenne a célunk, hogy pár részeg figura elgondolkodjon azon, amit mondunk, hanem valami értelmes dologra fordítanánk. Ez is logikus dolog, tök jó beszélgetni, tök jó meghallgatni másokat, elmondani, hogy mi van bennünk. De ha ezt bevinnénk középiskolákba rendszeresen, és megkedveltetnénk a diákokkal az irodalmat… Ez is egy funkció, amit látok benne, ezt például hiányolom.

Azonban lehet, azért, mert nem tudok arról, hogy egyébként ez működik.

Könnyen lehet, hogy Budapesten csinálják ezt rendszerességgel. Ha csinálják, akkor visszavontam, akkor király minden, és nem hiányolok semmit.

Irlanda Kristóf slammer a 4. DSPV verseny előválogatáján, 2017 / Fotó: DebreSlam hivatalos Facebook-oldala

Voltam Budapesten a legutóbbi tüntetésen, és tesómmal forgattak egy slamvideót. Az volt a lényeg, hogy egyedül indul el és a végére beér a tömegbe. Ott hallgattuk a beszédeket, és mindegyik annyira tipikus felszólalás volt. Azt éreztem, hogy miért nincs az, hogy tüntetésekre hívnak talpraesett slammereket, és miért nem tesóm áll ott a színpadon, miért nem ő szövegel. Értelmes dolgokat mond nagyon jó körítésben, és megfogja az embereket. Például egy ilyen előrelépést is hiányolok, tüntetésre nagyon illik a slam szerintem. És ezt nem használják ki eléggé.

ContextUs: Mi jelenti a legnagyobb nehézséget ebben a műfajban?

Ez most lehet, hogy beképzeltnek fog hangzani, de szerintem ez egy borzalmasan egyszerű műfaj. Jó, ez nem teljesen igaz, jó slamet írni, ami tényleg nagyon-nagyon jó, abban vannak nehézségek. De ha azt nézem, mennyi idő alatt születik meg egy szövegem és mennyi idő alatt egy vers, mennyit dolgozom egy slamen és mennyit egy versen, akkor ez egy kisujjból kirázható dolog. Meg ha már egy ideje slammel az ember, akkor tudja, hogy mik azok a panelek, amik hatásosak lesznek.

Lehet, hogy kistílű dolog, hogy így kihasználjuk, hogy ismerjük a közönséget, és tudjuk, mire milyen reakciók fognak jönni.

De régebben én is úgy csináltam, hogy tudtam, ezt szeretni fogják, úgyhogy beemeltem azokat az elemeket. Talán a legnagyobb nehézséget azt jelenti, hogy megtaláld a középutat a hatásvadászat és a fogyaszthatóság között. Könnyen átlengek én is az előbbi felé. Voltak olyan kötelező panelek, amiket beletettem régebben, mint például stadion meg Orbán Viktor. Nem magával ezekkel a panelekkel van a baj, ezeket lehet tök jól használni, én szerintem nem alkalmaztam jól.

Nehéz, hogy megmaradjon meg a szöveg mint slam. Sokszor mondják, hogy ez olyan, mint a stand-up, és valóban van, amikor átleng egy stand-up dimenzióba az egész. Egyébként volt, mikor verset vittem. A líra megállja a helyét mint slam, fordítva már nem érvényes, úgy gondolom. De kezdem érezni, hogy kellene húznom egy határt a két műfaj között, és nem kellene összefolynia a kettőnek. Tesóm válaszolta egyszer arra a kérdésre, hogy mi a különbség vers és slam között, hogy a slam szövegei hosszabbak. De ez nem elég meghatározás. A slam sokkal explicitebb, és nagyon nehéz, hogy egyszerre legyél egyértelmű, de ne legyél szájbarágós.

ContextUs: Hogyan néz ki egy slam írásának folyamata, és mennyiben különbözik egy vers írásától?

Más a funkciója és célja a két műfajnak. A slam poetry-nek nagyon hasonló a célja, mint a mostani politikai retorikának. Azonban míg a politikai retorikánál egy pejoratív értelemben értem ezt a célt, a slam poetry-nél értékként. Ez pedig a pillanat uralása. A slam poetry nem akar hosszú távú lenni, és remélem, hogy így is marad. Voltak ilyen próbálkozások, hogy adjunk ki könyvben slamet, ez a Slam.Pont. Szerintem ez egy orbitális faszság, de tényleg. Ez csírájában öli ki a slam lényegét. A slamnek az a lényege, hogy ott és akkor hasson, ott és akkor emberi reakciókat váltson ki. Pontosan ez volt a problémám például a csettintgetés behozásával is. A funkciója, hogy ne zavarja meg az előadót, ha például vihorásznak. Én azért folytattam az első verseny után a slamet, mert azt láttam, hogy tök természetes reakciókat lehet kiváltani az emberekből. A csettintés egy kikényszerített reakció a szó pozitív értelmében. Ha én azt akarom, hogy nevess, akkor nevess! Sőt, ha azt akarom, hogy gondolkozz el, akkor maradj kussban, és gondolkozz el, de ne csettintgess!

IV. Debreceni Slam Poetry Verseny (DSPV) Döntő – I. hely – Irlanda Kristóf

Fergeteges hangulatban zárult május 19-én este a IV. DSPV döntője a MODEM belső kertjében, a reakció tematikához kötődő slamekkel. A verseny győztese Irlanda Kristóf.

ContextUs: A csettintés mély érzelmeket váltott ki belőled! De hogyan néz ki az írás folyamata nálad?

Amikor slamet írok, akkor az az első, hogy figyelembe veszek több tényezőt. Például hogyan fog hangzani, hogyan tudnám előadni, milyen dramaturgiai elemeket tudnék hozzápakolni magához a szöveghez. Plusz egy slam esetében nem szoktam alkalmazkodni egy adott ritmikához. Sokszor váltok át olyan stílusba, ami hasonlít a szabad verselésre, és sokszor térek át klasszikus formákhoz is. Egy versnél nem csinálok ilyen kilépéseket, azt nem azzal a tudattal írom, hogy ezt hallani fogják, ezt elő kell adnom. Szerintem egy vers, ellentétben a slammel, hosszú távra törekszik, valami maradandót akar alkotni. És nem a pillanat uralása a célja, hanem az atmoszféra teremtés.

ContextUs: Aki akár csak két-három slamestre ellátogat, annak is ismerőssé válhatnak az előadók. Többnyire ugyanazok az emberek lépnek színpadra hónapról hónapra. Mennyire van közösségteremtő ereje a műfajnak a slammerek körében?

Most lesz egy kilátós slam Miskolcon, ez lesz a téma. Egy olyan sort írtam, hogy mindig is közel állt hozzám a távolságtartás. Ez ide eléggé passzol. Nem nagyon vagyok közösségi ember. Nagyon szeretjük egymást, jókat beszélgetünk, meg tartjuk egymással a kapcsolatot. Van egy mag, akik mindig összegyűlnek slam előtt iszogatni, meg mutogatjuk egymásnak a szövegeinket. Szóval, ha ezt érted közösségépítés alatt, akkor van, csak én annyira nem vagyok a részese. Ez a saját hibám egyébként. Ez nem annak tudható be, hogy én nem szimpatizálnék ezekkel az emberekkel, csak picit zárkózottabb vagyok.

ContextUs: A slamnek széles közönsége van, olyanok is kedvelik a műfajt, akik kevésbé érdeklődnek a művészet más ágazatai iránt. Mit gondolsz, miért tudja ez a műfaj ennyire megfogni az embereket?

Szerintem azért, mert nem szarozik, nincs az, hogy „ezt most mondanám, de inkább nem”. Megunták az emberek, hogy mindenki nagyon-nagyon meggondolja, hogy mit mondhatnak és mit nem. Amikor egy ember áll a színpadon, és nagyon nyersen, mégis közel az irodalmi nyelvhez, meg tudja fogalmazni, ami benne van. Ha át tudja adni a saját és az őt körülvevő emberek problémáját, akkor érzik a jelenlévők, hogy ennek van legitimitása. Erre szükség van ahhoz, hogy a szólásszabadságnak eleget tegyünk. Szerintem a slam poetry a szólásszabadság fáklyahordozója. Ha nem lenne, akkor csak lelkiismeretfurdalással mondhatnánk azt, hogy szólásszabadság van Magyarországon.

Azért fogja meg ennyire az embereket, mert nagyon sok mindenből merít. Magával ránthatja akár – bár ők azért szoktak fintorogni – az értelmiségi az irodalmi elitet. De persze könnyedén lehet, hogy azt is mondhatják ránk, hogy trágyadombi Baudlerek vagyunk, amiben megint csak van valamennyi igazság. A slamnek ugyanaz az előnye, mint a hátránya, ez pedig az, hogy bárki mondhat bármit. Ez egy nagyon nagy előny, mert kell, hogy mindenki elmondhassa, amit akar. Csak nyilván nem élvezi annyira a közönség, hogyha egy kétmázsás, ritmusérzékkel nem rendelkező ember akar balettozni, mikor a Diótörőt nézné. De ettől függetlenül kell rossz slam is, ahhoz, hogy tudjuk értékelni a jót. Összességében azért fogja meg az embereket, mert az élet legtöbb eseményére reflektálni próbálunk. Maga a személy, az én, attól én, hogy folyamatos viszonyt alakít ki, és folyamatosan reflektál önmagára és a környezetére is.

Irlanda Kristóf (k) a IV. DSPV díját veszi át Pálfi Sándor Lomos (b) és Asbóth Balázs társaságában / Fotó: Czeglédi Zsolt

ContextUs: Egyre inkább előtérbe kerülnek a vidéki slam poetry bajnokságok is, sőt Erdélyben már korábban is. Mit gondolsz, milyen nehézséggel kell szembenéznie egy nem budapesti slammernek?

Ha azt nézem, hogy az elmúlt közel egy évben – nem akarok nagy számot mondani – szinte minden havi versenyt miskolci hozott el vagy egy miskolci volt a dobogón, különbséget nem a hely tesz. Viszont volt Színész Bobnak egy olyan mondata, hogy Miskolc a slam fellegvára, amiben van igazság. Nagyon jó az ottani közösség.

Egy ideig ment az, hogy legyünk mások, legyünk függetlenek Budapesttől.

Aztán nyilván ez nem történt meg. Olyanokra gondolok, mint például a már említett csettintgetés. Miskolcon sokáig nem volt divatban, és ujjonghattunk és üvöltözhettünk. De aztán betört ez a „pesti vírus”. Nem tesz különbséget a hely. Nyilván mást tapasztal egy miskolci, egy Borsodból, egy avasi lakótelepről érkezett „gengszter gyerek”, mint egy pesti. Lehet, hogy ez így nem igaz, de szerintem talán több mocskot tapasztalunk, és éppen ezért – legalábbis tapasztalataim szerint –, jóval komorabb hangvételűnek élem meg a mi slamjeinket.

ContextUs: Testvéred is slammer. Ez a közös pont milyen hatással van a kapcsolatotokra? Inspiráljátok egymást?

Vicces volt, mert én hamarabb kezdtem el slammelni, mint Máté. Viszont ő nagyobb pontokra jutott, ő mondjuk Budapestre költözött, engem ez nem vonzott. Rendszeresen küldünk egymásnak szövegeket, és reflektálunk is rá. Korábban együtt szerveztünk verses estet Miskolcon, ami rendszeres volt, és tök jól ment. Csak az a baj, hogy mindkettőnkre jellemző, hogy mindent a legvégére hagyunk. Szerintem nagyjából két-három éve beszéljük, hogy kellene csinálni együtt egy team slamet. De az, hogy mikor fog bekövetkezni, azt nem tudnám megmondani. Szívesen jelezném, hogy a következő team slamre együtt fogunk nevezni, de ahogy ismerem magunkat, ez könnyen lehet, hogy nem teljesül. De igen, inspiráljuk egymást. Igazából ő az elsődleges szűrőm, akár versről, akár slamről van szó.

ContextUs: Mit tanácsolnál a kezdő slammer énednek?

Csináld, csináld, csináld! Ne foglalkozz azzal, hogy milyen pontokat kap, mert azok nem határozzák meg a minőséget! Fodor Ákos mondta, hogy „mindig legyen két jó könyv a kezedügyében, ezt írd, azt olvasd”. Nézelődj, és azt, amit látsz, próbáld meg papírra vetni! Egyrészt tök jó, hogy picit mintha átvenné a naplóírás műfaját. Tök sokan lelki megújulásként, terápiaként gondolnak a slamre. Szerintem például sok tinédzseren segíthet az, hogy kiáll és elmondja a problémáit, akármilyen kisstílű is az a gond. Tök jó, hogy van egy olyan közeg, ami szeretettel várja, tárt karokkal fogadja, és azt mondja, hogy gyere, itt ez a színpad és beszélj!

ContextUs: Rengeteg sikert értél már el a műfajban, van esetleg valamilyen álom, cél, amit szeretnél még elérni?

Slamen belül nem igazán. Gondolkodtam egy slamvideón, az még jó lenne. Voltam kétszer országos bajnokságon, de nem jutottam tovább egyszer sem. Az nagyon idegesített, és úgy voltam vele, hogy jaj, de jó lenne tovább jutni! De most már például ez sincs bennem, egyáltalán nem vonz. Nagyon távol áll már tőlem. Ezért is furcsálltam, mikor engem kerestetek meg, mert a miskolci slam klubnak talán Bájer Máté vagy Bánóczi Bea a reprezentatív alakja. Nekem sajnos nincsenek ilyen céljaim, nem érdekel. Az a célom, hogy kapjak egy teret meg egy mikrofont és szövegeljek.

Irlanda Kristóf – III. SLAM OB

Uploaded by Slam Poetry Miskolc on 2014-10-21.

ContextUs: Mik a terveid a jövőre nézve? Slammerként látod magad a jövőben is, vagy inkább tartod elképzelhetőnek azt, hogy más műfajokkal fogsz foglalkozni?

Nekem előrébb való a versírás. Egy köteten gondolkodom most. Az a baj, hogy már többször is mondtam, hogy majd lesz egy kötetem, de sose jutottam el addig. Egyszer csináltam egy antológiát tesómmal, de az olyan dolog volt, amire nem büszke az ember, borzalmasra sikeredett. Slammel kapcsolatos tervemnek mondanám az említett team slamet. Mátéval jó lenne szövegelni, az elég nagy hatást gyakorolna ránk szerintem. Meg szeretnék Miskolcon úgy villamosozni, hogy emberek arcába állnék, és úgy szövegelnék. Bár ez nem terv igazából, mert bármikor megvalósítható, de sokszor gondoltam rá.

Meg már nagyon várom azt a pillanatot, hogy valaki belém kössön, de úgy, hogy tényleg meg akarjon verni. Már két éve erről álmodom. Nagyon kíváncsi lennék, hogy ha valaki elhatározná, hogy ő akkor most megver, akkor hogyan reflektálna arra. Szeretném látni, mit szólna hozzá, hogy ha indulat helyett elkezdenék slammelni. Vajon felhúznám és megverne, vagy az lenne, hogy hallgassuk csak meg, hogy mit mond. Ez tökre érdekel, azóta kötekedem emberekkel, hátha, de még nem jött össze.

CV

Irlanda Kristóf 1996-ban született Miskolcon. A gimnázium elvégzése után a Miskolci Egyetem osztatlan-magyar-etika-tanár szakos hallgatója lett. Jelenleg másodéves. Rendszeresen ír miskolci, kortárs írók műveiről. Ezeket az élménybeszámolókat a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban megrendezésre kerülő, Versek Vonzásában program keretei között olvassa fel a hallgatóságnak. Több nagy város slamklubjában is megfordult már, rendszeresen ír verseket, slamet, rapszövegeket. 

Hirdetés