Évtizedes csipkerózsika-álomból ébresztik a magyar szélenergiát, a kormány ugyanis nem egyszerűen új szélerőművi beruházások előtt nyitja meg a kaput, hanem néhány éven belül az ország áramellátásának egyik legfontosabb pillérévé tenné a szélturbinákat. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal által meghirdetett több mint 700 megawattos kapacitáspályázat csupán az első felvonás: a tervek szerint 2027 és 2030 között legalább 4000 megawattnyi új szélerőművi kapacitást bocsátanak pályázatra, miközben egy 1,5 milliárd eurós hálózatfejlesztési program igyekszik megteremteni a technikai hátteret – írta meg a Index.

A Gazdasági és Energetikai Minisztérium háttérbeszélgetésén Tótth András energetikai államtitkár avatott be a nagyszabású program részleteibe. A tárca elképzelései szerint nem csupán az importfüggőséget mérsékelnék a hazai energiatermelés növelésével, de a helyi gazdaságokat és a magyar vállalkozásokat is bevonják az átalakulásba. A hálózati és energetikai szervek, valamint a környezetvédelmi és honvédelmi szakértők segítségével feltérképezték, hol állnak rendelkezésre olyan meglévő hálózati kapacitások, amelyek már most alkalmasak turbinák befogadására.

Kapitány István tervei szerint évente ezer megawattot pályáztatnak meg

A mostani tender sietségét nagyrészt a szigorú brüsszeli elvárások és az uniós forrásokhoz kapcsolt határidők magyarázzák. Tótth András ezzel kapcsolatban kijelentette: „Az augusztus 31-e jogszabályi rendelkezés alapján kőbe volt vésve.” Mivel a hálózatfejlesztési munkák éveket vesznek igénybe, a tárca nem akart további időt veszíteni, így a meglévő szabad hálózati csatlakozási pontokat nyitotta meg. Az Európai Unió felé vállalt minimum 700 megawattos kötelezettséget végül 702 megavoltamperes tender formájában hirdették meg, a kiírásra pedig szeptember 4-től nyújthatók be a jelentkezések.

Az államtitkár kiemelte, hogy a következő években minden évben legalább 1000 megawatt új hálózati kapacitást szeretnének piacra dobni. A szélenergia bevonása nem mellesleg kiválóan ellensúlyozhatja a napenergia nyári túlhajtását és az úgynevezett kannibalizációs hatást, amikor a túltermelés miatt zuhan az áram ára. A szélturbinák a téli hónapokban és az éjszakai órákban termelnek a leghatékonyabban, pont akkor, amikor a napelemek kiesnek, de a lakossági és ipari fűtési igények megugranak.

A helyi közösségek és az energiatárolás szerepe

A minisztérium szándékosan szakítani kíván azzal az elterjedt gyakorlattal, ahol a települések szélén megjelenő gigantikus turbinákból a helybeliek semmit sem profitálnak. A szélerőművek engedélyezésében az önkormányzatoknak érdemi beleszólásuk lesz a helyi építési szabályzatokon keresztül, a pályázati elbírálás során pedig előnyt élveznek az energiaközösségekkel és helyi szereplőkkel együttműködő beruházók.

Hosszabb távon a lakosság és a helyi vállalkozások áramvásárlási megállapodásokon keresztül akár tulajdonrészt is szerezhetnek az erőművekben.

Az államtitkár a finanszírozás és a konstrukciók kapcsán úgy fogalmazott: „A beruházó megépíti és finanszírozza az erőművet, a helyi fogyasztók hosszú távú piacot biztosítanak számára, majd egy előre kialakított konstrukció végén akár maguk is tulajdonossá válhatnak. A mintát részben a már létező hosszú távú áramvásárlási konstrukciók adhatják.” A spekulációk kiszűrésére külön szabályt hoztak: azok a cégek, amelyek az elmúlt három évben kapacitást kötöttek le, de nem építettek semmit, ki vannak zárva a versenyből. A modern, akár 199 méter magas turbinák építésénél az európai gyártók élveznek előnyt, de ha a kapacitások hiánya megköveteli, más piacok előtt sem zárják be az ajtót. Az első új szélerőművek várhatóan 2029-ben állhatnak termelésbe, míg a teljes 4000 megawattos hálózati cél elérése 2032 és 2034 közé tehető, amit a rendszer stabilitása érdekében 3–6 gigawattnyi energiatároló kapacitással kívánnak megtámogatni.