Karácsonyfa-égősor (1882)
A tizenkilencedik század végén a karácsonyfák kivilágítása kifejezetten veszélyes mutatványnak számított az amerikai és európai otthonokban. A fenyőágakra csíptetett valódi viaszgyertyák rendszeresen felgyújtották a kiszáradt tűleveleket, ami rengeteg lakástűzhöz és sérüléshez vezetett.
A biztosítótársaságok szigorú korlátozásokat vezettek be, sok helyen pedig vödrös vizet vagy homokot kellett a fa mellett tartani az ünneplés alatt. Edward H. Johnson, Thomas Edison egyik legközelebbi munkatársa megelégelte ezt az állandó tűzveszélyt.
Johnson 1882 decemberében a New York-i otthonában egy házi kísérletbe kezdett, amely során nyolcvan darab apró, kézzel huzalozott villanykörtét készített. A dió nagyságú, piros, fehér és kék lámpákat maga fonta körbe a fán egy speciális vezetékrendszerrel.
Hogy a látvány még feltűnőbb legyen, a fát egy motorral hajtott forgó emelvényre állította, az áramot pedig az Edison Electric Light Company hálózata adta. A járókelők és a sajtó képviselői döbbenten figyelték a szikrák és lángok nélkül pulzáló ünnepi fényjátékot.
Bár a korai rendszerek még méregdrágák voltak és szakembert igényeltek a bekötéshez, a találmány megszüntette a gyertyás tragédiák korszakát. Johnson házi villamossági kísérlete nélkül ma aligha léteznének az utcákat és nappalikat beborító fényfüzérek.
Egy pusztító bérháztűz híre elég volt ahhoz, hogy egy tizenöt éves fiú megváltoztassa a díszkivilágítást. A megoldást meglepő módon a családi műhelyben készülő díszmadár-kalitkák vékony drótjai adták a kezébe.
