A tanúvallomás, a faxolt útlevelek és a Kaya Ibrahim-ügy elévülése
A rendőrségi nyomozás éveken át érdemi eredmény nélkül folyt, míg végül a Budapesti Rendőr-főkapitányság 2001 szeptemberében bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást. A fordulat 2003-ban következett be, amikor az ügy egyik mellékszereplője, Weisz József a büntethetőség elévülését követően kitálalt a sajtónak. Elismerte, hogy ő maga faxolta át Kaya Ibrahim és Josip Tot útlevélmásolatait az ügyleteket szervező köröknek.
Kaya Ibrahim egy későbbi tévéinterjúban tisztázta, hogy korábban valóban vásárolt egy magyar céget Weisztől, így az okmányai eljuthattak a közvetítőkhöz, ám a tizenhárom Fidesz-céges szerződésen szereplő aláírások nem tőle származnak. Az írásszakértői vizsgálatok és az útlevélmásolatok útja ellenére a büntetőjogi felelősségre vonás elmaradt, mivel a határidők leártak.
A Kaya Ibrahim-ügy így vádemelés és elmarasztalás nélkül zárult le, megteremtve a kilencvenes évek magyar politikai-gazdasági átmenetének egyik leghírhedtebb szimbólumát. A tizenhat cég által felhalmozott mintegy 300 millió forintos köztartozást az állam soha nem tudta behajtani, a cégtemetési módszer pedig évekre hivatkozási alappá vált a hazai közéletben.
