A kommentszekciókban megfogalmazott vélemények szerint a Kovalik Márta-díjjal kitüntetett alkotó kifejezetten megfelelő lenne arra, hogy ő legyen az ország következő köztársasági elnöke. A gyorsan terjedő közéleti pletyka és a rajongói nyomás hatására a sajtó képviselői nemrég személyesen is megkérdezték az érintett írót arról, hogy mit gondol ezekről a felvetésekről.

Kepes András jóleső érzéssel fogadta a rajongók bizalmát

A váratlan felvetésre reagálva a neves szakember őszintén elismerte a nyilvánosság előtt, hogy az ember alapvetően mindig szereti, ha nyíltan dicsérik a munkásságát és a személyiségét. Hozzátette, hogy a lelkének is kifejezetten jólesik az a felvetés, miszerint sokan akár egy ország legfőbb közjogi méltóságaként is el tudnák képzelni őt a jövőben.

Az író a rajongói felvetést egy hatalmas bizalmi kérdésként értékelte az interjú során. Kiemelte, hogy egy ilyen szintű társadalmi támogatottság azt feltételezi, hogy az emberek a személyéhez egyfajta nemzetösszetartó erőt párosítanak, ami a jelenlegi közéleti viszonyok között óriási elismerés egy kulturális szereplő számára.

A köztársasági elnök tisztsége azonban teljesen más szakértelmet kíván

Bár a társadalmi elismertség és a nemzetösszetartó erő feltételezése rendkívül hízelgő, a szakember a válaszában igyekezett a realitások talaján maradni. A politikai karrier lehetőségét firtató kérdésre egyértelműen leszögezte, hogy a szimpátia ellenére a valóságban egyáltalán nem ért ehhez a rendkívül bonyolult és felelősségteljes államigazgatási hivatáshoz.

A határozott szakmai önismeret mellett a személyes jövőképe is teljesen más irányba mutat a 2026-os esztendőben. A nyilatkozatában őszintén tisztázta a közvélemény felé, hogy a megtisztelő felvetések ellenére nincsenek ilyen jellegű politikai ambíciói, miközben a bizalmat mindenkinek nagyon köszöni, de a szakmai fókusza továbbra is a kultúrán marad.

„Az is jólesik a lelkemnek, hogy köztársasági elnök lehetnék” – vallotta be őszintén a felvetés kapcsán a népszerű alkotó.

A 2026-os nyári időszak váratlan online mozgalma tökéletesen rávilágít arra a társadalmi jelenségre, amikor a kiábrándult közvélemény a hivatásos politikusok helyett inkább egy köztiszteletben álló, független értelmiségit emelne a legmagasabb közjogi méltóságba. Bár a nemzetösszetartó erő és a szakmai integritás iránti igény egyértelműen megmutatkozott a kommentekben, a kulturális elit elzárkózása világossá teszi, hogy a művészeti és az államigazgatási pálya határai továbbra is élesen elválnak egymástól.