Körforgásos védelem az importfüggőség ellen
Ahogy korábban beszámoltunk róla, az európai vezetők egyre határozottabb lépéseket sürgetnek a kínai dömpinggel szemben. Eközben a hulladékgazdálkodás korábban a légszennyezés és a környezeti károk mérséklését szolgálta, ám a globális technológiai versenyben közvetlen nyersanyag-biztonsági eszközzé vált. A Kínai Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság a 15. ötéves körforgásos gazdasági tervében azt a célt tűzte ki, hogy az újrahasznosítási szektor teljes kibocsátási értéke 2030-ra elérje a 8 ezer milliárd jüant.
Peking júliusban bemutatott átfogó fejlesztési stratégiája nyíltan rögzíti ezt a fordulatot: „Az erőforrás-biztonság jelentősége egyre hangsúlyosabbá vált, miközben a geopolitikai dinamika összetetté és súlyossá vált.” Az ázsiai nagyhatalom a csúcstechnológiás gyártásban a robotikától a szélturbinákig dominanciára törekszik, amihez hatalmas mennyiségű rézre, alumíniumra és akkufémre van szüksége.
Bár Kína ellenőrzi a világ finomítói kapacitásainak döntő hányadát, a nyers ércek túlnyomó részéből importra szorul, miközben a nyugati kormányok igyekeznek csökkenteni a függőségüket a kínai gyáraktól. Egy kínai állami kutatóintézet munkatársa világosan rámutatott az újrahasznosítás hiányának kockázataira, mondván, az ország „a jövőben is folyamatos fojtogató szorításoknak lenne kitéve”. E fenyegetés elhárítására Kína 2030-ra már évi 510 millió tonna ipari alapanyag visszanyerését tervezi a hulladékáramokból. A kitűzött célok mögött ráadásul a CATL saját érdekeltsége, a Brunp révén olyan zárt lánc épült ki, amely a globális kapacitások döntő hányadát tartja a kezében.
