A tervgazdaság és az állami statisztikai hivatalok évtizedek óta ugyanazzal a cinikus trükkel altatják a nemzetközi pénzvilágot: ha a gazdasági valóság kényelmetlenné válik, a mérőszámokat kell célként rögzíteni és kézi vezérléssel kozmetikázni. Az Angol Bank egykori vezetője, Charles Goodhart már egy 1975-ös előadásában megfogalmazta a róla elnevezett örök törvényt: „Bármely megfigyelt statisztikai szabályosság hajlamos összeomlani, ha nyomást gyakorolnak rá ellenőrzési célokból”. A közgazdászok ezt még nyersebben úgy fogalmazzák meg, hogy amikor egy intézkedés politikai céllá válik, azonnal megszűnik jó mérőszám lenni. Pekingben ez a szabály pontosan meghatározza a mindennapokat, hiszen a számtalan gazdasági cél mellé alig maradt olyan valós adat, amely ne a párt elvárásait tükrözné.

A kínai kormányzat 2018-ban vezette be a lakossági felméréseken alapuló havi városi munkanélküliségi mutatót, amely a globális válságok ellenére kísértetiesen stabil maradt. Az augusztus 17-én közzétett, júliusi 5,2 százalékos ráta tökéletesen illeszkedik a mintázatba: az elmúlt 115 hónapban 99 alkalommal 5 és 6 százalék közötti értéket hoztak ki a felmérések. Még a koronavírus-járvány legsötétebb időszakában is, amikor az Egyesült Államokban két számjegyűre robbant az állástalanok aránya, a kínai mutató soha nem lépte át a 6,2 százalékos plafont.

Goodhart törvénye és a manipulált kínai munkanélküliség

A gyanús mozdulatlanság mögött 2 strukturális tényező húzódik meg. Egyrészt a felmérések kizárólag a városi lakosságot veszik górcső alá, miközben a városokba áramló és onnan kiszoruló belső migráns munkástömegek mozgása teljesen eltakarja a valóságot. Amikor a gyárak pörögnek, vidéki munkavállalók milliói érkeznek, felduzzasztva a nevezőt, ám amikor a gazdaság lefékez, az elbocsátott tömegek egyszerűen visszaszorulnak a vidéki farmokra kapálni, és azonnal kiesnek a statisztikai látómezőből.

Kapcsolódó cikk

Felejtsd el az OPEC-et, Peking diktál: brutális piaci manipulációval törte le az árakat és lett a világ ura Kína olajhatalma

Másrészt a bürokráciára nehezedő politikai nyomás kíméletlenül torzítja az eredményeket: a kormányzat 2018 óta éves célértékként 5,5 százalékot jelöl ki, amelyet a pártkádereknek minden körülmények között hozniuk kell. Andrew Batson, a Gavekal Dragonomics elemzője nyíltan rávilágított a rendszer lényegére: „lehetőség, amelyet nem lehet bizonyítani, de nehéz elvetni, hogy a felmért munkanélküliségi rátát valamilyen módon kezelik az ingadozás csökkentése érdekében”. A mesterséges stabilitás hamis biztonságérzetet teremt, miközben a feldolgozóipari exportboom már nem képes felszívni a munkaerőt, a mesterséges intelligencia rohamos terjedése sorra pusztítja el a belépő szintű fehérgalléros irodai állásokat, a stagnáló bérek pedig deflációs spirálba rántják a belső fogyasztást.

12,7 milliós ugrás, elhallgatott ifjúsági válság és a farmokra menekülő tömegek

A valós folyamatok megértéséhez a szakemberek egy olyan régi, 1978 óta gyűjtött mérőszámot támasztottak fel, amelyet a felméréses adatok bevezetésével a kormányzat megpróbált elfeledtetni. Ez a regisztrált munkanélküliek nyers száma, amely azokat a dolgozókat rögzíti, akik személyesen jelentkeztek a helyi önkormányzatoknál a munkanélküli-segély igénylése érdekében.

Bár a hatóságok a százalékos arány közzétételét leállították, a nyers adatsor évente egyszer, komoly késéssel még felkerül a hivatalos adatbázisba.

A legfrissebb összesítés szerint a regisztrált állástalanok létszáma 2025 végére 12,7 millióra ugrott, ami brutális, közel 16 százalékos növekedést jelent egyetlen év leforgása alatt. Bár a 2020-as szabálymódosítások némileg megkönnyítették a regisztrációt a szülőhelyüktől távol élőknek, a szakértők szerint a drámai kiugrást nem az adminisztráció, hanem a munkaerőpiacot sújtó valós stressz okozza. A jelenség tökéletesen igazolja a szabály visszáját: amikor egy mérőszám megszűnik politikai cél lenni, újra alkalmassá válik a valóság mérésére – elemezte a munkaerőpiaci törést a The Economist.

A pekingi döntéshozók reakciója a múltbeli minták alapján borítékolható: ha a 12,7 milliós adat túl nagy nemzetközi figyelmet kap, egyszerűen leállítják a közzétételét, ahogyan azt 2023-ban a fiatalok rekordmagas munkanélküliségi statisztikáinak betiltásával tették.