„A kialakult bizalom talaján közelített a kisfiúkhoz" – kilenc évet kapott a négy gyereket megrontó kiskunfélegyházi plébános

A bíróság megállapítása szerint R. Gábor erőszakot vagy fenyegetést egyetlen esetben sem alkalmazott. Ehelyett a bizalomra épített – és azt módszeresen ki is használta. „A kialakult bizalom talaján közelített a kisfiúkhoz” – rögzítette az ítélet. Valamennyi esetben hosszabb időn keresztül követte el a bűncselekményt, amit a bíróság súlyosító körülményként értékelt. Az ítélet nem jogerős, a letartóztatást fenntartották.

Így épült fel a csapda

A vádirat részletesen leírja a módszert. R. Gábor hittant tanított, szertartásokon segítőként foglalkoztatta a gyerekeket, és anyagilag is támogatta az áldozatokat. Megismerte a családok anyagi és szociális körülményeit – majd pénzzel, élelmiszerrel és ajándékokkal vette be magát a bizalmukba. Ezeket a juttatásokat a plébánián történő látogatáshoz kötötte. A közösségi levelezési oldalakon keresztül is tartotta velük a kapcsolatot: bizalmasan becézgette őket, és találkozásokat sürgetett.

A plébánia közösségi tere – ahol a fiúk rendszeresen megfordultak – nem véletlen helyszín volt, hanem tudatosan kialakított környezet. R. Gábor aktívan bekapcsolódott az egyház ifjúsági életébe, több csoport szervezője volt, és épp ez a pozíció tette lehetővé, hogy éveken át észrevétlenül maradjon.

Egyházi pedofília, magyar kontextus

Az ügy nem elszigetelt eset a magyar egyházi szférában, de az ítélet mértéke és a feltételes szabadság kizárása egyértelmű üzenetet hordoz. R. Gábor az egyháznak korábban beismerte tetteit – a korábbi riportok szerint a plébánost ismerő személyek döbbenettel és leírhatatlan szenvedésként írták le az ügyet.

A volt ministráns, a sógornője és egykori barátja, a Pázmány egyetem rektora is megszólalt az ügyben.

Kilenc év, feltétel nélkül – a bíróság ezzel az ítélettel mondta ki, hogy a bizalom, amelyet R. Gábor éveken át épített a kisfiúk és szüleik körül, nem enyhítő, hanem súlyosító körülmény: pontosan azért tudott ártani, mert megbíztak benne.

Az ítélet nem jogerős – a végleges döntés a fellebbezési eljárásban születik meg. Az ügy ugyanakkor az egyházon belüli visszaélések és az intézményi felelősség kérdését is felszínre hozza: hogyan maradhatott R. Gábor éveken át láthatatlan egy olyan környezetben, ahol gyerekekkel dolgozott, és milyen rendszerszintű változások szükségesek ahhoz, hogy hasonló esetek ne ismétlődhessenek meg.