A szokatlan elforgatás és a korabeli geográfiai elméletek
A térképre pillantó első modern vizsgálókat azonnal megdöbbentette a lap különleges elrendezése. A rajzolat ugyanis nem a megszokott északi irányt helyezi felülre, hanem mintegy 45-90 fokos elforgatással, keletelt tájolással mutatja be a régiót.
Ez a sajátos megoldás nem technikai hiba volt, hanem a korabeli kartográfiai hagyományok és a Ptolemaiosz-féle vetületi elméletek tudatos alkalmazása. A szokatlan szögből ábrázolt Kárpát-medence így sokkal pontosabb arányokkal jelenhetett meg a korabeli európai tudósok előtt.
A mérések és a domborzati viszonyok elrendezése gyökeresen eltért attól a torz képtől, amelyet a nyugat-európai térképészek korábban alkottak a vidékről. Az új elrendezés révén a folyók futása és a hegyvonulatok elhelyezkedése végre a valóságnak megfelelően rajzolódott ki. A rajzolat azonban nemcsak a folyókat igazította el, hanem egy 1400 tételes névjegyzéket is megőrzött a mohácsi tragédia előtti országról.
