A legolvasottabb hírportálok vitaindító posztjai alatt bukkant fel Magyar Péter, hogy gúnyos megjegyzésekkel és nevető emojikkal vegye élét a felháborodásnak, amit Ligeti Miklós alkotmánybírói jelölése váltott ki az elszámoltatást követelő szavazókból.
A digitális politikai hadviselés ritkán látott, sajátos fázisába lépett a kormányfői kommunikáció, amikor a hatalom birtokosa már nem elégszik meg a saját követőtáborának biztonságos védőhálójával, hanem személyesen száll be a független szerkesztőségek kommentszekcióiba tüzet oltani. Magyar Péter alig néhány perccel a sajtóhírek élesedése után menetrendszerűen feltűnt mind a HVG, mind a 444 közösségi oldalán, hogy a csalódott és szkeptikus olvasói reakciókat egyetlen lekezelő félmondattal söpörje le az asztalról.
A felvételek tanúsága szerint a miniszterelnök ahelyett, hogy intézményi érvekkel vagy higgadt magyarázattal támasztaná alá a döntést, nyílt cinizmussal konstatálta: „Egészen viccesek ezek a kommentek”, kiegészítve azt a HVG falán a sokatmondó „Kinek, mi tetszett volna jobban” kérdésfelvetéssel.
A virtuális ajtóstul rontás mögött azonban nem pusztán stílusbeli kisiklás, hanem egy rendkívül súlyos és a szavazóbázist mélyen megosztó politikai dilemma húzódik meg. A kormányzat által nevesített 5 új alkotmánybíró-jelölt között ugyanis a Transparency International Magyarország jogi igazgatójának neve is felbukkant, ami a számonkérésben bízó közvélemény jelentős részénél azonnal megszólaltatta a vészcsengőt. A választók ugyanis nem egy csendes, elvont alkotmányjogi taláros testületben, hanem a korrupciós bűncselekmények közvetlen felderítésének frontvonalában várták az elmúlt 16 év legaktívabb antikorrupciós szakemberét.
Nevető emojik a sajtófalakon és Ligeti Miklós alkotmánybírói jelölése
A kommentmezőkben kibontakozó népharag pontosan arra a politikai manőverre világított rá, amelyet a hatalomtechnika évtizedek óta alkalmaz a túlságosan veszélyes vagy független figurák semlegesítésére.
Az olvasók nem rejtették véka alá a véleményüket, miszerint „nem kellene hülyének nézni a társadalmat, ez egy átlátszó csapda, hogy kiiktassák Ligetit a számonkérés folyamatából”, míg más hozzászólók még nyersebben fogalmazták meg a lépés lényegét: „A lényeg hogy a korrupció üldözésétől minél távolabb legyen…”.
A cinikusabb megfigyelők arra is rákérdeztek, vajon a jelölés előtt egyáltalán megkérdezték-e az érintettet arról, hogy kér-e ebből a szereposztásból, különösen a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal elnöki pozíciója körüli korábbi bizottsági fiaskó után.
A miniszterelnöki nevető emojik így nemcsak a választói kritikák elbagatellizálását jelentik, hanem a számonkérést sürgető tábor nyílt arculcsapásaként hatnak. Amikor a politikai vezetés az elszámoltatás garanciáit firtató polgárokat a nyilvános fórumokon szimplán kineveti, az kísértetiesen emlékeztet arra a hatalmi gőgre, amely ellen az új rendszer elvileg létrejött. Ahelyett, hogy a miniszterelnök eloszlatná a kétségeket a szakmai függetlenség védelmében, a Facebook algoritmusának mélyén folytat személyes vitát a saját hátországával.
Korrupcióüldözés helyett díszpáholy a Donáti utcában
A felháborodás gyökere az az intézményi kontraszt, amely a bírói szék és a nyomozati elszámoltatás között feszül. Az Alkotmánybíróság Donáti utcai épülete ugyan tisztes presztízst és magas juttatást biztosít, ám semmilyen hatáskört nem ad a privatizált közvagyon visszaszerzésére, fiktív szerződések lefoglalására vagy bűnügyi feljelentések tételére. A szuperhivatal elnöki posztjáról korábban lemaradt Ligeti áthelyezése a normakontroll elefántcsonttornyába a kritikusok szerint a klasszikus felfelé buktatás tankönyvi esete, amellyel a legfelkészültebb szakértőt vonják ki a valódi jogi csatatérről.
A helyzet iróniája, hogy a választási győzelem után a közvélemény gyors, kíméletlen és látványos felelősségre vonást várt az állami kasszát kiürítő elit ellen, a korrupcióüldözés emblematikus alakjának félreállítása viszont éppen az ellenkező üzenetet közvetíti – tárta fel a jelölés mögötti belső feszültségeket a Contextus. Amennyiben a parlamenti szavazás véglegesíti a testület összetételét, Ligeti Miklós évekre elzárva találja magát a húsbavágó korrupciós aktáktól, miközben a kormányfő virtuális odamondásai rávilágítanak a kényelmetlen kérdésekkel szembeni egyre fogyatkozó türelemre.
