4. 2013-ban már azt is korlátozták, mit vizsgálhat az Alkotmánybíróság magában az Alaptörvényben
A 2013-as negyedik Alaptörvény-módosítás újabb fontos határt húzott.
A szabályozás egyértelművé tette, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény módosításait csak abból a szempontból ellenőrizheti, hogy betartották-e az elfogadásukhoz szükséges eljárási szabályokat. A módosítás tartalmát azonban nem semmisítheti meg azért, mert azt egy másik alkotmányos alapelvvel ellentétesnek tartja. Az Alkotmánybíróság 2013-ban maga is kimondta, hogy ilyen ügyben tartalmi vizsgálatra nincs hatásköre.
Ugyanez a módosítás azt is kimondta, hogy a 2012-es Alaptörvény hatálybalépése előtt született alkotmánybírósági határozatok „hatályukat vesztik”. A helyzet azonban árnyaltabb lett annál, mintha húsz év joggyakorlatát egyszerűen kitörölték volna: a testület később kimondta, hogy a régi határozatokban kidolgozott érvek és alapelvek bizonyos feltételekkel továbbra is felhasználhatók, ha az új Alaptörvény megfelelő rendelkezéseivel összeegyeztethetők.
A lényeg ettől még megmaradt: az Alkotmánybíróság már nem tudta tartalmi alapon megállítani azt, amit egy kétharmados parlamenti többség közvetlenül az Alaptörvénybe írt.
