A The Guardian arra volt kíváncsi, LMBTQ identitású olvasóik hogyan élték meg a karantént.
Vegyes és változatos összkép
A szigorú korlátozások és a #maradjotthon már a múlté, amiket sokan többféleképpen éltek meg. Akinek felszabadult ideje, rengeteg filmet nézhetett, olvashatott, kreatív tanfolyamon vehetett részt vagy a spiritualitáshoz fordult. Sokakból azonban inkább a negatív érzelmeket hozta ki a bezártság. A The Guardian május végén felhívást tett közzé. Arra volt kíváncsi a lap, hogyan élte meg a karantént az LMBTQ közösség az Egyesült Királyságban. Több mint 200-an töltötték ki a kérdőívet, a lap összesítette a válaszokat és kiemelt néhány jellemző tapasztalatot.
A válaszadók épp olyan sokszínű, változatos élményekről számoltak be, mint amilyen az LMBTQ közösség összetétele. Sokak simán, azaz mindenféle változás és különösebb probléma nélkül várták a koronavírus-járvány enyhülését, míg mások számára jelentős hátrányokkal, negatív tapasztalatokkal járt a kényszerű összezártság.
A melltartó halála: vajon elmarad-e a karantén nagy fehérnemű-felszabadítása?
A koronavírus okozta világjárvány és a fertőzés megakadályozásának érdekében bevezetett több hónapos karantén számos aspektusát átformálta a társadalmunknak. Nemcsak a térhasználati és az utazási szokásaink, valamint a nők jogai és társadalomban folytatott szerepe, de még a fehérneműk népszerűsége is a feje tetejére állt.
A fiatalok közül sokan visszaköltöztek szüleikhez, ahol nem mindig várta őket elfogadó, megértő közeg. A 24 éves biszexuális Kate arra panaszkodott, hogy újra el kellett rejtenie a szexualitását a szülői házban.
A transzneműek közül sokan említették, hogy családjuk nem tartotta tiszteletben identitásukat. Ez például abban nyilvánult meg, hogy nem hoztak szóba bizonyos témákat, például a J. K. Rowling megjegyzéséből kialakult vitát.
Huz Hussein, a 31 éves homoszexuális manchesteri IT-szakember viszont még több megértést kapott édesanyjától. A szűk családja tudta, hogy meleg, de a tágabb környezetében nem beszélt erről. Amikor arról mesélt, hogy úgy érzi, kettős életet kénytelen élni, arra biztatták, hogy álljon ki a vallási közössége elé, és mondja el nekik is, ők mindenben támogatják majd.
Hogyan éli meg a gyerekek pszichéje a koronavírus-járványt?
Egy 8 éves genovai kislány március végén levelet írt az olasz miniszterelnöknek, Giuseppe Conté nek. Azt kérte a politikustól, aki február óta sorra jelentette be az egyre szigorodó kormányzati intézkedéseket, hogy engedje meg a gyerekeknek, hogy napi egy órára kimehessenek levegőzni. „Nagyon nehéz időszak ez most mindenkinek, de a gyerekek bírják a legnehezebben.
„Tudom, hogy anyám sem békélt még meg teljesen azzal, hogy a fia homoszexuális, de egyre inkább megérti. És azt szeretné, ha boldog lennék” – írta a kérdőíven Hussein.
A hasonló emberek hiánya a lelki egészség romlásával jár
Azok a fiatalok, akik hazaköltöztek, és szüleik tisztában voltak szexuális beállítódásukkal, romló mentális egészségi állapotról számoltak be. A Londonban élő, 24 éves Daniel Norman szorongása fokozatosan rosszabbodott, ahogy márciusban visszaköltözött szülőfalujába.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Több londoni barátaim között nyíltabban felvállalhatom magam, mint a szüleim előtt, egy olyan faluban, ahol gyakorlatilag nincs LMBTQ közösség. Mintha mind az az erőfeszítés, ami a coming outhoz, a saját baráti társaság kialakításához és az önmagunk felfedezéséhez kellett, eltűnt volna, és most identitásunk egy részét félre kéne tennünk, amíg otthon vagyunk. Tavaly épphogy elkezdtem beilleszkedni egy új társaságba, ahol nagyon sokat tanultam magamról is. Nagyon károsan hatott rám, hogy mindez hirtelen megszűnt[/perfectpullquote]
– ismerte fel Norman, aki terápiára is járt.
A legtöbb transznemű megjegyezte, mennyire elkeseredtek amiatt, hogy kezelésük félbeszakadt, gyakran nemi helyreállító műtétjeik is elmaradtak. Az LMBTQ közösség találkozóhelyei, a kocsmák, klubok, rendezvények – például a Pride – elmaradása és a támogató közösség hiánya sokak számára gondot jelentett. Sokan tartanak attól, hogy a járvány utáni gazdasági visszaesés miatt ezek a vállalkozások nem fognak tudni újra talpra állni, és végleg bezárnak, megszűnnek, ahogy nagyon sokan súlyos anyagi gondokkal küzdenek.
„A szeretetet nem lehet karanténba zárni” – üzenik a városszépítő street artosok
„Back to the Streets”, vagyis vissza az utcákra – ez annak az ambíciózus projektnek a jelmondata, amely keretében ezer falfestményt fog elkészíteni ezer street art alkotó száz amerikai városban, írja a The Guardian . Az alkotók fontosnak érezték, hogy mielőtt az emberek újra birtokba veszik a városi tereket a bezártság után, elgondolkodjanak, pozitív üzeneteket kapjanak.
A leszbikus Bronagh a járvány előtt sokat járt LMBTQ színházi előadásokra, szórakozóhelyekre.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]A járvány kitörése óta, ahogy jóval kevesebb nem heteró beállítottságú emberrel van lehetőségem találkozni, sokkal magányosabbnak érzem magam[/perfectpullquote]
– emelte ki a személyes közösségi élmények jelentőségét.
A 42 esztendős Jamie Wake azonban részt vett a SaturGAY elnevezésű, heti rendezvény megszervezésében, amely a járvány miatt bezárt kisvárosi LMBTQ éjszakai szórakozóhelyet pótolta.
„Betelefonálós vetélkedőket és fellépéseket tartunk. Alábecsüljük a helyi LMBTQ közösség erejét. Pedig a kifejezetten értünk létre jött helyek és közösségek alapvető szerepet játszanak a lelki egészségünk megőrzésében” – osztotta meg tapasztalatát a lappal Wake.
