Miközben Észak-Afrika és Dél-Európa felett több mint 250 kilométer széles sávban borul nappali sötétségbe az égbolt, az 1991 óta leghosszabb szárazföldi teljes napfogyatkozás központjává váló egyiptomi Luxorban már most 2000 fontos éjszakánkénti áron kelnek el a szállodai szobák a 2027. augusztus 2-i égi jelenségre.
A dél-egyiptomi műemlékváros, amelyet évezredek óta a világ legnagyobb szabadtéri múzeumaként tartanak számon, ritkán látott kozmikus és turisztikai rohamra készül. Régóta vizsgált globális turisztikai trendek újabb szélsőséges pontot értek el: a 2027. augusztus 2-án érkező égi esemény során a Hold árnyéka az Atlanti-óceánból kiindulva metszi át Spanyolország déli részét, Gibraltárt, Marokkót, Algériát, Tunéziát, Líbiát, Egyiptomot, Szaúd-Arábiát, Jement és Szomáliát, mielőtt az Indiai-óceánba veszne. A nagyjából 259 kilométer széles árnyéksáv olyan nagyvárosokat érint, mint Cádiz, Tanger, Orán, Bengázi és Dzsidda, de a csillagászati aranybánya vitathatatlanul a Nílus partján fekvő ókori Théba romjaira épült Luxor lesz.
A NASA számításai szerint a város közvetlen közelében a sötétség 6 perc 23 másodpercig tart majd, ami a leghosszabb megfigyelhető időtartam a Föld bármely pontján egészen 2114-ig.
Bár a 21. század abszolút rekordját a 2009. júliusi napfogyatkozás tartja, annak maximális teljessége a Csendes-óceán lakatlan vizei felett zajlott, így a Királyok és Királynők Völgye által határolt luxori látkép 1991 óta a legideálisabb szárazföldi helyszínt biztosítja a kutatóknak és a gazdag amatőröknek. Roger Davies, az Oxfordi Egyetem asztrofizika professzora szerint a több mint 6 perces időtartam alatt az emberi szem teljesen hozzászokik a sötétséghez: „Általában néhány bolygót és a legfényesebb pár csillagot látjuk. Remélem, hogy sokkal többet is láthatunk majd”.
41 fokos hőség és 2114-ig verhetetlen sötétség: a Királyok Völgyében éri el a csúcsot a teljes napfogyatkozás
A látványos háttér mellé szinte garantált a tiszta égbolt, hiszen az Arab- és a Szaharai-sivatag felől érkező porviharok kockázata ellenére a nyári felhőzet minimális a térségben. A valódi veszélyt a brutális sivatagi hőség jelenti. A luxori nyár csúcsán a hőmérő higanyszála rendszeresen átlépi a 41°C-ot, és bár a Hold takarása alatt a hőmérséklet némileg visszaesik, a helyi idő szerint 11:40-kor induló és 13:05-kor tetőző részleges és teljes fázis komoly fizikai kihívás elé állítja az embereket és a modern kameratechnikát egyaránt. Jay Anderson kanadai meteorológus már most arra figyelmeztet, hogy a tikkasztó hőség közvetlenül veszélyezteti a professzionális optikai eszközök működését és az azokat kezelő fotósok egészségét.
A legnagyobb akadályt mégsem a sivatagi por vagy a déli forróság, hanem a globális tömeghisztéria jelenti. A szállodapiacon elszabadult a kapzsiság: a Booking.com adatai szerint a jövő évi esemény idejére meghirdetett luxori szálláshelyek több mint 90 százaléka máris elkelt, a még foglalható szobákért pedig éjszakánként több mint 2000 fontot, azaz csaknem 2700 dollárt követelnek a tulajdonosok.
Davies professzor 4950 fontos expedíciós csoportja azonnal betelt, akárcsak a Harvard Alumni Egyesület luxusprogramja, ahol az amerikai elit magángépekkel repül Londonból Gízán át Luxorba, hogy ötcsillagos tetőteraszokról bámulja a feketébe boruló napkorongot. A szállodai áremelkedés nem példa nélküli, hiszen a spanyolországi Palenciában és Izlandon a 2026. augusztusi napfogyatkozás előtt 98 és 135 százalékkal lőttek ki az árak a szálláshelyeken.
Einstein relativitáselméletétől a Concorde-vadászatig: miért vált Afrika az asztroturizmus aranybányájává?
A luxori roham tökéletesen illeszkedik az afrikai kontinens globális asztroturisztikai felértékelődésébe. Egy 2016-os kutatás rávilágított, hogy a civilizációs fényszennyezés miatt az emberiség egyharmada, köztük az észak-amerikaiak 80 százaléka soha nem látja a Tejutat, miközben az európai lakosság több mint 99 százaléka mesterségesen megvilágított égbolt alatt éli le az életét. Ezzel szemben Csád, a Közép-afrikai Köztársaság, Madagaszkár vagy a dél-afrikai Karoo-sivatag olyan zavartalan sötétséget nyújtanak, ahol a 2,5 millió fényévre lévő Androméda-galaxis szabad szemmel is kivehető a homokdűnék közül.
Afrika ráadásul a csillagászat legnagyobb történelmi áttöréseinek helyszíne. 1919-ben Arthur Eddington brit csillagász a nyugat-afrikai Príncipe szigetén fényképezte le a teljes napfogyatkozást, ezzel igazolva közvetlenül Albert Einstein általános relativitáselméletét a gravitációs lencsehatás és a csillagfény elhajlásának rögzítésével.
1973-ban pedig kutatók egy csoportja a szuperszonikus Concorde 001 fedélzetén 2170 kilométer/órás sebességgel száguldott a Hold árnyéka után a Ráktérítő felett, a normál 7 perces megfigyelési időt 74 percesre nyújtva, megdönthetetlen világrekordot állítva fel a légköri észlelésben.
A kairói székhelyű Nemzeti Csillagászati és Geofizikai Kutatóintézet, valamint az 50 tonnás távcsővel felszerelt Kottamia Obszervatórium már megkezdte a nemzetközi kutatási protokollok összehangolását, miközben az intézet csillagászati tanszékét vezető Ashraf Shaker szerint a világnak kutatóként és turistaként is Egyiptomban a helye a 2027-es eseményen – írta meg a részleteket a CNN.
Az egyiptomi turisztikai hatóságok és a nemzetközi csillagászati társaságok a következő hónapokban véglegesítik a luxori műemlékek köré tervezett biztonsági és logisztikai zárlatokat, felkészülve a modern kor legnagyobb szabadtéri égbolt-megfigyelésére.
