Költségvetési feszültség a beígért rendszerszintű fordulat helyett

A Tisza-kormány 2026. október 31-én nyújtotta be a 2027-es költségvetésről szóló törvényjavaslatot, amely azonnal komoly szakmai elégedetlenséget szült a kulturális ágazatban.

A tiltakozás középpontjában az áll, hogy a széles körben vitatott legitimitású Magyar Művészeti Akadémia költségvetési kerete nemhogy nem csökkent, hanem 13,98 milliárd forintról 14,39 milliárd forintra emelkedett a tervezetben.

Simon Márton költő és műfordító nyilvános Facebook-bejegyzésben adott hangot felháborodásának, amelyben Tarr Zoltán miniszteri tevékenységét kritizálva úgy fogalmazott: „16 év éhhalál és szareső után Tarr legnagyobb teljesítménye, hogy a NER intézményrendszere, tolvajai és dilettánsai röhögve mentik át magukat éppen az új rendszerbe. Marad minden a régiben”.

A szakmai szervezetek sora csatlakozott a bírálatokhoz, nyílt levélben jelezve a szaktárcának, hogy a benyújtott számok alapján semmilyen nyoma nincs a tavaszi kormányváltásnak és a korábban megígért intézményi reformoknak.

Kardos András filozófus külön kiemelte a hatalmas kontrasztot: miközben az MMA több mint 14 milliárdot kap, az MTA alá tartozó Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia működési támogatása 35,7 millió forintra zsugorodik, ami elmarad még az előző évi kerettől is.

Tarr Zoltán miniszter a Kossuth Rádióban próbálta elhárítani a bírálatokat, előállva a milliárdos többlet hivatalos magyarázatával. De vajon milyen indokkal védte meg a tárca a sokat vitatott számokat?