A Partizán-interjú fejből történő elszavalása

A társaság tagjai visszatelepedtek a tűz köré, és feszült figyelemmel nézték Pétert, aki kiállt a kör közepére.

– Emlékeztek még arra a drámai pillanatra? – kezdte Péter halk, de feszültséggel teli hangon. – Gulyás Marci ül velem szemben a stúdióban, összef font ujjakkal, és felteszi a kérdést a százezres élő nézettség előtt.

– Én emlékszem a pontos kérdésre! – vágott közbe István lelkesen. – Azt kérdezte, hogy miből finanszírozzátok a működést, és te három percig válaszoltál egyetlen levegővétellel!

– Pontosan – bólintott Péter. – És most elszavaljuk a teljes adást fejből, felváltva. Én leszek saját magam, István, te leszel Gulyás Marci, Klára pedig számlálja az elképzelt élő nézettséget.

– Hatvankétezer-ötszáz néző online! – kiáltotta Klára azonnal, hozzáképzelve a piros ikont a levegőbe.

– Péter, de valóban úgy gondolja, hogy ez a stratégia fenntartható? – kérdezte István mélyített hangon, megpróbálva utánozni a műsorvezető szigorú tekintetét.

– Úgy gondolom, Marci, hogy a magyar emberek pontosan értik a helyzetet! – válaszolta Péter teátrális gesztussal, miközben a közönség halkan tapsolni kezdett.

A drámai szavalást azonban hirtelen egy valóságos, ritmikus csobogás szakította félbe a folyó felől.