Megmenekülés egy meglepett kajakos segítségével
A sötétből egy sárga műanyag kajak bukkant elő, benne egy zavart tekintetű túrázóval, aki a fejlámpájával egyenesen a társaságra világított.
– Elnézést – szólalt meg a kajakos óvatosan –, csak kikötök egy percre pihenni. Mi folyik itt? Ez valami szabadtéri színház?
– Ön az elérés! – kiáltott fel István, és azonnal a vízpartra rohant. – Uram, van önnél működő okostelefon vagy mobil nettó?
– Nincs, én pihenni jöttem a Tiszára, kikapcsoltam mindent – felelte a kajakos hátrálva. – De ha nagyon kell, a túlparti büfében van Wi-Fi, meg egy nagy krémes tábla az ajtón.
– Wi-Fi! – sóhajtott fel Klára meghatódva, mint aki meglátta a Kánaánt. – Péter, megmenekültünk, újra posztolhatunk!
Magyar Péter odalépett a kajakoshoz, és barátságosan rácsapott a vállára.
– Barátom, ön épp most mentette meg a magyar digitális demokráciát – mondta ünnepélyesen. – Cserébe felajánlom, hogy ön lehet a Tiszai Zátony Sziget örökös tiszteletbeli főadminja, természetesen moderálási jogkör nélkül.
A cikk politikai szatíra. A jelenetek és magánbeszélgetések fiktívek; nem valódi vagy kiszivárgott beszélgetések, és a szereplőknek tulajdonított, nem nyilvánosan dokumentált mondatok nem valódi idézetek. A történet valós, nyilvánosan megjelent hírekből, eseményekből és megszólalásokból is építkezhet.
