Túlárazás és milliárdos extrakompenzációk
A koncessziós megállapodás egyik legvitatottabb pontja a szerződésbe foglalt rendkívüli tételek jelenléte, amelyek jelentős plusz terhet rónak a költségvetésre. Martin József Péter büntetőjogi kategóriaként hivatkozott a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó körnek juttatott, mintegy 5000 milliárd forintos tételre, amelyet a szerződéses feltételek között „háborús kompenzációt” megjelöléssel illesztettek be. Álláspontja szerint egy ilyen mértékű indoklás nélküli forrásátadás aligha tekinthető megalapozottnak vagy védhetőnek egy közpénzből gazdálkodó állam esetében.
A szakértő rávilágított arra is, hogy a rendszerszintű korrupciónak több formája létezik, a közvetlen vagyonteljesítéstől a szolgáltatások szisztematikus túlárazásáig. Az autópálya-koncesszió esetében a túlárazás rejtett adóként terheli az állampolgárokat és az úthálózatot használókat. A szervezet igazgatója szerint a 88 ezer milliárd forintos magyar GDP-hez mérten a koncessziós szerződésekben forgó összegek óriási tételnek számítanak, amelyek hosszú évtizedekre meghatározzák az ország pénzügyi mozgásterét.
Az ügyvezető kifejtette, hogy az ilyen méretű üzleteknél alapvetően sérült a közérdek képviselete. Úgy véli, az elszámoltathatóság hiánya és a büntetlenség ígérete tartotta fenn ezt a mechanizmust. A jogállami normák helyreállításáról szólva határozottan kijelentette: „Azt gondolom, hogy itt súlyosan sérült a közérdek, a magyar állam képviselői nem jóhiszeműen jártak el, és ennek egy jogállamban kell, hogy legyen valami következménye.” A hatósági nyomozások sajátos, alulról építkező stratégiája és a jegybanki alapítványok ügyei jól mutatják, milyen jogi lépésekre lehet szükség a felelősségre vonáshoz.
